Szöszi-NET (79.) Ezek a fránya frontok

A beköszöntő fotón Pa-macskát láthatjátok, az alig egy éves csoda macska-kisasszonyt a maga valóságos nyávogiságában, szépséges bundácskájával, szőrfarkincájával áldottan.

Jól aludtam, időben ébredtem – hétfőn 7 órakor – , az időjárás pocsék. Az állandónak tűnő sötétség kibuktató, de valahogy nem érdekelt még sem. (Talán a nagy Dunát célba vevő, vasárnapi jó kis bicaj túra energetizált.) Kutyákat, macskákat megetettem, megitattam, megbüfiztettem, és én kerültem sorra 9 körül.

Bár elkezdett esni az eső, ám ez szintén nem érdekelt, hiszen arra gondoltam, hogy ez még csak fokozódhat, akkor inkább most megyek futni. Minél előbb túljutok ezen, annál szuperebb. Így is lett, lefutottam a szokásos 20 percemet. A szembeszél folyamatosan nehezítette lépéseimet…  Na, és mit látnak szemeim visszafelé véve az irányt, a gát tetejéről, már majdnem a mi portánkhoz érve? Az új szomszéd, Benedek -, aki egész nyáron betonozott, fúrt-faragott, zajongott, büdösített stb., hogy szépítse a kis-Duna-parti telkét nagyon helyesen -, itt járt hétvégén. Hogy erre miből következtettem velem született éleslátásommal?

A történelem megismételte önmagát: Benedek közvetlen szomszédjához hasonlóan, aki az ős-szemetelők közé tartozott – de hála Istennek már a piszkos múltba veszik ezen őrület -, szintén nejlon zacskóba téve kitette a háztartási hulladékát az utcára, hogy elvigye a kukásautó hétfő reggel. Persze nem vitte el. Ám a szél – valószínűleg ezért is támadt fel – a kutyák által széthordott szemetet tovább vitte, hogy azon a fertályon mindenki gyönyörködjön Benedekék mocsadékában. Mentségükre felhozom, hogy valószínűleg még nem volt telkük, és nem éltek át ehhez hasonló szituációt, hogy tudják, mindenütt vannak kutyák, amelyek felkerekednek és amit lehet megrágnak, kiszórnak, hiszen ez nekik egy jó kis szórakozás.

(Örök tanulságként visszautalok a Szöszi-NET 52. Szemét sztori-ra.)

Persze ki szedi fel a szemetet fél kilométeres körzetben? Süllyedt, talált! És ki fogja megutáltatni magát egy életre Benedekékkel? Én, aki utánuk felszedem a szemetet. Ugyanis senki nem szereti, ha – akár csak – utalnak arra, hogy valamivel kapcsolatban helytelenül járt el.

Haza érkezve csöng a mobilom 10 körül. Egy nagyon régi ismerősöm, volt, újságíró kolléganőm, B. Márti arról panaszkodott, hogy még nincs magánál teljesen:

  • Front van, kettős front.
  • Nem is tudtam -, csodálkoztam egy jó nagyot! – Persze, ha még érdekelt lennék a front bussinesben, akkor bezzeg tudnám. Engem is irtóra megkínoztak a frontok még tavaly is – hosszú évtizedeken keresztül -, és persze mind a kettő fronttól kinyúltam. Látod, ennél jobban nem tudnám illusztrálni azt, hogy a front téma mennyire nem jellemző rám. Egy frontérzékeny ember nem megy futni. Ez egészen biztos. Még a kapuján sem lép ki, mert a négykézláb kúszáshoz sincs ereje.

Tehát akkor vegyük át újból a leckét! Miért is annyira kiváló az Organo Gold ganodermát tartalmazó termékcsaládja? Többek között ezért. És többek között azért, mert férjem már nem szed semmiféle gyógyszert, sem a prosztatájára, sem a magas vérnyomására, mert már jól van. Köszönöm Organo Gold! Köszönjük a minőségi életet! Engem pedig nem lehet lelőni – front ide, front oda!

 

Nem szeretnék a “megmondtam-nektek” banya effektustól bedugultan elbúcsúzni tőletek, így rendhagyó módon bemutatom nektek legújabb barátomat, Pa-macskát (háromnegyed éves szépséget), aki a Poci-félék családjába tartozik. Az ő territoriuma elsősorban a kis-Duna partja:

Itt Pedig maga, Poci, a kandúr macskák szépséges tagja, ahogy bemosakszik reggel az egész napos pihenéséhez:

A Szöszi-NET sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy ebben a KATEGÓRIÁBAN  is nézzenek körül bátran: https://simonmara.com/category/szosszenetek/

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)

 

 

 

 

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük