Dubaj (8.) „A pénznek szaga van”

Kissé már ideges vagyok, mert úgy érzem, mindenféle felesleges hülyeséget közlök veletek, végül is nem erről szól egy külföldi út? Mint amikor valaki ki szeretne már minél előbb úszni a partra, de egy mély áramlás egyre inkább eltávolítja attól…

Most jön el az az időszak, amikor irtóra keverednek bennem az élmények. Lassan teljesen normálisnak „tűnik”, hogy éppen Dubajban vagyok.

„Na, persze!” -, ti meg ezt gondoljátok. Igaz, most még csak szerda van (2019.02.19.). És mint tudjátok, kedd hajnalban érkeztünk meg a Dubaji Nemzetközi Repülőtér 1. termináljába. Ez azért fontos, mert itt az „egyéb” kategóriájú repülőgép társaságok repülői érkeztetik az utasaikat.

Ezt az információt azért húzom alá duplán, mert már előre dörzsölgettem kezeimet, hogy végre le tudom videózni a Dubaji Repülőteret. De nem, mert a kérdéses terminál egy 2×6 sávos útnak a másik felén helyezkedik el. Ahhoz meg senkinek sem lett volna semmi kedve, hogy oda áttegye magát, legfeljebb nekem…

Ugyanis onnan tudom, hogy milyen fantasztikus az a fő terminál, mert ott szálltunk át évekkel ezelőtt a Fülöp Szigetekre repülve, és akkor csodálhattam meg azt az építészeti műalkotást. (Bár még csak a nyaralásunk elején vagyunk, minden megtörténhet -, írtam én optimistán, ami persze nem valósult meg.)

Első napunkat – amikor már frissnek is érezhettük magunkat – fél tízkor kezdtük. Ki kellett pihennünk az út fáradalmait. Mire összeszedtünk magunkat, már dél is elmúlt. Igaz, nem kergetett bennünket a tatár. Jót sétáltunk a napsütésben, megbámultuk a szép autókat és kirakatokat. A férfiak – és persze a nők sorstársaikat merő kíváncsiságból – a nőket.

„A pénznek szaga van!” -, jelentette ki fiam. (Persze már nem tudom konkrétan, mire értette, ami nem is érdekes, hiszen a pénznek tényleg szaga van.) 

Ez a rövid videó pedig az apartmanokhoz tartozó úszómedencét „dokumentálja”:

És annak ellenére, hogy erős szél fújt a tenger felől, egészen nyárias volt a hőmérséklet. Szép lassan lesétáltunk a tengerpartra, és belefeledkeztünk a homokba, mások stírölésébe. Csodálatos volt. Jó érzéssel töltött el, hogy még vissza fogunk térni ide többször is.

Krisztina, a babával hamarabb fordult vissza egy igen kényelmes apartmanba, amelyet egy lakópark egyik, 50 emeletes házának 2. emeletén béreltük ki. (Remélem, tudtok követni!) Dani pedig elterült a napozó szőnyegen, és ő már nem moccant – akár egy őshüllő. Látszólag. Viszont én egyre inkább éhesnek éreztem magamat. Így – úgy gondoltam -, ideje elindulnom nekem is a szállásunk irányába.

Ám amikor nagy nehezen beevickéltem a portás előtt a lifthez, és megnyomtam a 2. emelet gombját, majd becsöngettem a 209. számú kéglibe, válasz nem érkezett. Majd újból és újból megnyomtam a csengőt, ám senki sem nyitott ajtót.

„Ez gáz”, mert nekem nagyon KELLETT vécéznem. Így nem volt más választásom, lementem a portáshoz, aki a személyzeti vécét ajánlotta fel nekem – persze nem rögtön. És milyen érdekes: a nem létező angol tudásomat is elővettem, hogy méltó helyemet, a királyi trónt igénybe vehessem. Bár az is igaz, hogy ember legyen a talpán, aki tudta követni kanyargós sztorimat – kezdtem születésemmel, azzal, hogy bátyám mit szólt húga váratlan megjelenésével, aki akkor még csak másfél éves volt, az őseim életével, Magyarország megcsonkításával -, miért is akarok baromi sürgősen vécére rohanni. Mert két választásom volt abban a távoli országban: vagy megtanulok gyors-talpaló tanfolyamon angolul beszélni, vagy pedig… Inkább nem is mondom ki.

A türelmes portárs – hogy minél előbb szabaduljon ettől az őrült magyar némbertől – mindenbe bele egyezett, még abba is, hogy a nevére vegyen. Szerintem, amikor látta, hogy enyhén csámpás lépteimmel – jó pár évvel korábbról még nőiesnek mondható – alakomat a lift elnyelte, megtörölte homlokát, és kávé után nézett, a felfrissülés reményében.

Végül Kriszta is előkerült Danival, ahogy a nagy bevásárlásból haza értek. Ez a sztori is azt igazolja, hogy alkalmazkodni tudni kell a másfajta körülményekhez, mert ha nem, az kész besz..ás!

Minden utazás egy tűzpróba. Ezzel jellemezhető legjobban Dubaiban tett látogatásunk. Dubait ismerők és kevésbé jártasak, előre! Tevére fel!

https://simonmara.com/category/dubai/

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)