Dear Friends! What if we changed the course of things! That is, we do not send a pleasant, peacful, merry Christmas to each other through messenger, which must be answered one by one, rather for everyone once. And of course, there would be no anger. Why are we tiring ourselves and others by writing good wishes to a lot of our Facebook friends? Happy, Merry Christmas!
(A beköszöntő fotónál legszívesebben egy fürdőruhás képet tettem volna ki, ami a Las Vegas-i Cosmopolitenben készült, de visszafogtam magam! Becsüljétek meg erőfeszítéseimet!)
Ne csodálkozzatok, ha nem szívesen jövök fel a Facebook-ra az ünnepek közeledtével. Ugyanis a messengeren keresztül letámadják az embert – szinte mindenki egységesen -, mintha összebeszéltetek volna.
Mert lehet, hogy egész évben még egy nyamvadt lájkot sem tudott kicsikarni magából, ám jeles ünnepekkor, a messengeren kűld valami üdvözlő gifet. Én ennek örülök nagyon, hogy hírtelen feltámadt, de ha őszinte vagyok – úgy, négyszemközt mondva -, ne támadjon fel az ünnepek alkalmával (sem).
Nem díjazom, ha nekem plusz munkát ad bárki is. Arról kell szólnia az ünnepeknek, hogy az ember nyelve a bokáját verdesse a számtalan, rá háruló feladat miatt? Sok, gyakorló mamával, háziasszonnyal beszéltem a napokban is, akik arról panaszkodnak, hogy majd megszakadnak a sok munkától…
Persze nekem már könnyebb, mert amióta – kb. nyolc éve – fiam, Dániel Londonba költözött, azóta az ünnepekkor gejzírként feltörő munkamániás feladataimat jegelem, ill. minimalizálom.
Nem készítek beiglit pld. Igaz, soha életemben nem sütöttem, mert anno anyósom, drága jó Ilu mama olyan illatos, gyönyörű bájglit (mákos, diós) készített, hogy annál finomabbat még talán nem is ettem.
Pár éve, amióta meghalt – Isten nyugosztalja -, már azért nem készítek különböző karácsonyi süteményeket meg beijglit, mert ha én ilyenekkel bíbelődnék, duplájára nőne a kerületem. Sem esztétikailag, sem pedig anyagilag nem látom eme cselekedetsornak értelmét. Nem beszélve az időrablásról.
Mert ha már egyszer megsütöttem egy tepsi süteményt, akkor kutya kötelességünk meg is enni!
Ha pedig nem készítek semmit sem, akkor nincs mit elfogyasztani stb. stb.
Tehát mindig a történések által kivájt kanyonban vagy magyarosan mondva, mederben folyik tovább az életünk, és akkor járunk jól, ha nem vagyunk a megszokások rabjai. (Hogy eltereljem figyelmeteket egy híres, a világ 7 természeti csodái közé tartozó kanyon felé, olvassátok el a Grand Canyonban tapasztaltakról szóló írásomat!)
Laci viszont sokkal inkább az ünnepi menetrend megszállottja, és már előre összeszűkül a szembogaram arra a gondolatra: nemsokára eljő a karácsony esti vacsora, ahol kifejti, nincs elég szépen megterítve. Ezt hogy megelőzzem, közlöm Lacival ideje korán:
- Ha azt akarod, hogy szépen meg legyen megterítve, tiéd a terep.
Nem vagyok hajlandó többet tennem, mint amit nagyon muszáj és aminek látom értelmét.
A macskatartás is igazi barázdákat szántott a karácsonyfa-felállítási szokásaink medrébe.
- Ti milyen karácsonyfát állítottok fel otthon? -, kérdezte egyik legjobb barátnőm, Terike, akit a gáton keresztül, a Terike ösvényen keresztül szoktam megközlíteni.
- Semmilyent, mivel a macskáink leszoktattak erről.
Épp a mai napon küldte ezt a kis rövid videót Krisztina menyem. Hát, nem tündéri?
Természetesen ha a kis Eki, az unokám itt lenne, akkor nagyobb körültekintéssel élnénk meg a karácsonyt, így viszont inkább átadom magamat a szemlélődésnek.
Kedves Barátiam!
Mi lenne, ha megváltoztatnánk a dolgok menetét! Vagyis nem küldözgetnénk egymásnak messengeren keresztül kellemes ünnepi kívánságokat – amelyekre egyenként illene válaszolni -, hanem egységesen mindenkinek egyetlen egy alkalommal. És ebből természetesen nem lenne harag. Minek fárasszuk egymást és magunkat azzal, hogy csomó Facebook barátunknak külön-külön írunk jó kívánságokat?
Boldog, békés karácsonyi ünnepeket!
A Szöszi-NET sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy ebben a KATEGÓRIÁBAN is nézzenek körül bátran: https://simonmara.com/category/szosszenetek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
