Gondolkodtam egy kicsit, hogy megjelentessem-e ezt a blogot, aztán azt mondtam magamban: nem tehetem, hogy a szó bent akad. Gyengébb idegzetűek nem lehetnek kíváncsiak a magyar valóságra. Láttak ők már éppen eleget!
Év: 2017
Már mindenki kívánt mindenkinek boldog húsvéti ünnepeket. Én is. Tehát ez kilőve. Ennek a blognak nem is ez az elsődleges feladata. Sőt, még a másodlagos szerepe sem…
Elsősorban nő ismerőseim figyelmét akarom felhívni, hogy nem minden az, aminek vagy akinek látszik…
Néha széllel szemben kell haladni – nem túl kellemes állapot. Ám ha nem ijedsz meg, és legyőzöd magad, mindig kapsz egy életre szóló ajándékot.
Nagyon érdekes, több mint érdekfeszítő. Ebben a blogban az ég adta föld világon nincs semmi, a kétségbesés könnycseppjein kívül. Bezzeg, amiben lenne egy kis gondolatfoszlány…
Néhányan úgy gondoljátok egy bizonyos pontnál: „nincs tovább”. Pedig van „tovább”, csak fejezd be a mondatodat…
A szóban forgó témát állandóan sutba dobtam, mert kemény, rágós falat. Ám tudtam, már tovább nem várhatok ezzel… Terhemet le kell tennem elétek.
Ma korán fogok lefeküdni – már látom előre -, pedig különösebben semmi nem fűződik a nevemhez ezen a napon. Hüm…
Egy csillagos éjszakán lelkünk sokkal többet lát, mint a szemünk.
Amikor megvezetnek titeket, mit nem adnátok, ha sosem találkoztatok volna azzal a szélhámos mukival. De ami megtörtént, az már megtörtént, hiába hátrálnátok…
