Jó ez a húsvét vasárnap
Fogja magát az ember, kerékpárját előhozza a garázsból. Elkarikázik Mara (gyengébbek kedvéért: én), Laci – Mara férje – Magdikához. Majd hárman együtt tovább karikáznak.
A tinédzser Bibi – Magdika lánya – még délben is egy szál pizsiben volt, mivel a barátnői (lehet, hogy Angyalka is?) mind pizsamában flangáltak otthon. Hiába, na, az ifjúság! Tele van tettrekészséggel.
Az idő pompás: sem meleg, sem pedig hideg, és a nap is száz ágra sütött. Felhők moderálva. Hatalmas terekben repültünk, felettünk a szabad ég, alattunk a kátyús út, de kit érdekel? A lényeg, hogy itthoni tájakon legeltetjük szemünket.
Kövér mezei nyulak keresztezték utunkat. Látva bennünket kétfelé futottak. El kezdtem aggódni, hogy végül még mi leszünk az oka az elválásuknak, de az egyiknek megjött az esze, és visszatért párjához, a bal oldalra.
Gyermeki lelkünk rögtön elkapott bennünket, mikor megláttuk a hatalmas farönk hegyet a Zichy kápolnától nem messze. Persze, hogy fel kellett rá mászni:
Célunk a medvehagyma volt. A Lórévi út a lórévi révhez visz le girbe-gurbán. És ott, valamerre van a medvehagyma lelőhely. Szeretjük azt a tájat, mert hamisítatlan. Még abban sem csalódtam, hogy imitt-amott, csak a magyar virtus kedvéért a szokásos nejlon zacskók lógtak az ágakról, bili kandikált lefelé az egyik fa ágáról, ám kedvünket még ez sem szegte.
Igaz, meg kell vallanom nektek, hogy ilyenkor mégis átfut rajtam különböző kínzási módozat, amelyekből bármelyiket alkalmaznám eme tróger lelkületű embereken. De hát szerencséjük van. Egyelőre!
Harciasságomat ezen képekkel próbálom enyhíteni:
Férjem – kicsiben:
A Zichy kápolnát – lórévi árterület, a Csepeli szigeten található – is érintettük, melyről azt kell tudni, hogy a Zichy család építtette fel egy igen szomorú esemény kapcsán: ezen a helyen akasztották fel Zichy Ödönt 1848.szeptember 30-án hazaárulás vádjával.
Na, nem is azért hoztam fel ezt a sztorit, hogy most elszontyolodjatok, de hát a múlton nem lehet változtatni.
Örüljünk a jelennek, így ezen eseménnyel kapcsolatban beszámolhatok egy nagy taknyolásról. Visszafelé karikázva a becsei kis tavacskát is érintettük, ahol le akartunk egy kicsit pihenni. Lacit váratlanul érte, hogy én irányt változtattam, és nekem jött hátulról a biciklijével úgy, hogy sikerült kiterülnöm, mint a leveli béka. Jól néztem ki az úttest közepén ülve, ahogy azon tanakodom magamban, mennyire sajnáltassam magam. Mire haza értem, már kutya bajom sem volt, ám a bicaj…
Remélem a Velencei tó körüli túrára már megint használhatóvá válik.
Na, és majdnem elfelejtettem mondani: Annyi medvehagymát szedtünk, hogy még életemben soha!
És hadd búcsúzzam ezzel a szép gondolattal:
Jó éjszakát, kedves Gyerekek!
A Szöszi-NET sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy ebben a KATEGÓRIÁBAN is nézzenek körül bátran: https://simonmara.com/category/szosszenetek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
