Csak a farkát láthattam volna…
Ma, vasárnap – 1916. február 14-én – valahol mindig evett a fene. Nagyon rákapcsoltam. A délelőttömről majd egy másik blogban fogok beszámolni.
A Valentin napon túlesek – így legalább nem lesz lelkiismeret-furdalásom. Hétvégén mindig felbolydul London bármilyen közönséges vasárnapról is essen szó, de ma…
Ez egy kicsit túlzás – magunk között szólva. A Valentin napnak még talán olyan vonzata is van, hogy február eleje a kínai időszámítás szerint az év kezdete, és a kínaiaknak, mint jó kereskedőknek, minden lehetőséget ki kell használni az önreklámozásra. Én is ezt tenném az ő helyükben.
Csak a farkát láthattam volna annak a kínai sárkánynak, amelyik ott „ropta” a táncot tőlem pár méternyire. Ám olyan tömör emberáradat vett körül engem, hogy ha mondjuk, elájultam volna, állva maradok, mert megtartanak a körülöttem levő emberek.
Nagyon szívesen „lekaptam volna” egy-két embert, mint ezt a piros kabátos nőt is. Ha láttátok volna, milyen színes, ünnepi ruhába volt felöltözve!!!
A gyerekeknek volt a legjobb dolga, ha apjuk a nyakukba vették őket. Sajnos nem volt jelentkező, akinek a nyakából nézhettem volna végig, ahogy az a csodálatos sárkány táncolt a nagy csindra-datta zenére. Ezen fülsiketítő zenét erre kijelölt fiatalok produkálták a „nagy főnökük” beintése alapján. Tehát ők sem csak úgy, a nagy semmibe ütögették a cintányérjukat, hanem volt egy „karmesterük”.
A plüssmaci kedvelőknek külön felhívom a figyelmét egy ilyen jó kis lelőhelyre:
Megfigyeltem, hogy mindig hétvégén történhet meg, hogy bizonyos vonalakat lezárnak – különböző okokból. Ekkor kell nekünk igen kreatívoknak lenni, hiszen nekünk célunk van. És ki tudtam silabizálni, hogy merre is kell mennem, ha egyszer nem lehet a megszokott útvonalon tovább jutnom:
Szeparatisták
Ennek a videónak van egy érdekessége. Sikerült egy család életét rögzítenem. A két gyereket megosztották a szüleik. Micsoda bölcs megoldás: az egyik gyerek ment a mamával, a másik pedig a papával. Oh, édes Istenem! Hol van itt a gyerekek érdeke?
A videó zenei aláfestése akár egy cirkuszi produkcióhoz is jó lenne, ahol a félbefűrészelés jelenete borzasztaná el a tisztelt publikumot. Kérdezem én: nem egy félbefűrészelés néma tanui vagyunk éppen a fenti videó megnézése közben? Nem szívesen lennék ennek a két gyereknek az édesanyja…
Na és most már elég volt az örömködésből, megyek filmet nézni fiamékkal. Mindig kimaradok a filmnézésből – miattatok. Ezt csak azért közlöm, hogy becsüljétek meg magatokat!Akinek nem derült ki még eddig sem, közlöm: szeretem Londont, ahol tiszta szívből nevető embereket látok.
Már évekkel ezelőtt elkezdődött ez a sorozat, a Londoni tévelygések – remélem – sokak örömére:
A Londoni tévelygések sorozat kedvelői megtudhatják, milyen az élet Londonban:
https://simonmara.com/category/london/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
