Illeték

Feladtak az élet főpostájára, s azóta is

taszigálnak hol jobbra, hol balra. Jobb

lenne, ha pártolna a pártatlan csőposta.

Tudom, fizetett védelem nélkül nehezebb a 

továbbjutás, és mi tagadás, garantáltabb 

lenne fontos emberekhez tartozva az

életben maradás. A komolyan megindokolt

(látszat)intézkedések ellenére sem

találom köztetek a (köz)helyem. Hiszen

csak a jogos jussomat követelem. 

Mivel borítékomon a címzett neve totál

homály, rosszindulatú mozdulat okán már

több  ízben belém rúgott egy postásnak 

álcázott zsivány, mivel nem látott

a közelében ténykedni senki mást.

Mit keres itt -, gondolja magában az

uniformizált legény – ez a furcsa alakú

küldemény? Olyan, mint egy kottahalmaz

nélküli fars szerzemény. Fitymálva

elhúzza a szája szélét, rám mondja: nem

egy szabványlény! (Ez tény!) Szerinte

műfajom sem kocka, sem tégla, nem

illek az egyen-sorba, pechemre nem

vagyok beépíthető sehova, nem venné

hasznomat  egy (az emberiség végóráitól

hangoskodó) lapos hasú Jehova.

A helytelen díjszabás mindennek az oka -,

szabadkozik Zarahtusztra -, tudják, kérem,

az olcsóbb tarifa, ez a ‘tól-ig’ határt

megszabja. Jobb lenne, ha „véletlenül”

az ablakon kidobnám -, morfondíroz

magában a görög előéletű magyar komám.

Ezek után sorsom felől nem sok a kétségem,

de azért lázasan kutatom-keresem az

engem megillető boldogító illetékem.

(Érzelemrészvények 2. kötetéből kimerítve,

s a költő, ki hinné: Simon Mara)

Igen, a versek között is rendet kell teremteni. A 15 perces elmefejlesztéssel – azaz olvasással – ebből a VERS KATEGÓRIÁból is sok minden kiderülhet, de ezt rátok bízom. https://simonmara.com/category/vers/

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!