– Hogy érted? -, kérdezte Éva. Bár tudtam, hogy tudja ő a választ, csak szereti az én okfejtéseimet hallgatni.

– Úgy, hogy nem bírná elviselni a kudarcot. Pedig annál nagyobb kudarc nincs a földkerekségen, mint az, ha meg sem próbáljuk.

Ennél a témánál eléggé harciassá tudok válni. Hangomat felviszem, és szinte érzékelni lehet, hogy bekapcsolom a szirénát.

– Mert az helyes, hogy számol a legrosszabb végkifejlettel: hogy te nemet mondasz neki. Ez rendben is lenne. De az már nem, hogy arra még véletlenül sem gondol:  „mi van akkor, ha te igent mondanál?” Mert ebben a jelenlegi felállásban mindenféleképpen kudarcra van ítélve a kapcsolatotok.

Ezt az egyenletet csak a sekélyesen gondolkodók vezethetik le oly módon, hogy a megfutamodás az egyetlen megoldás. A belső világ határozza meg az embert. Ez egészen biztos.

Kisebbrendűségi komplexusban szenvednek sokan. Nem dolgoztak meg azért, hogy értékes emberekké váljanak. Ennek hiányát próbálják ál-kapcsolatokba ölni, mint valaki a bánatát alkoholba fojtja.

És amikor hétvégén vak dühvel a kertemet túrtam, mert nem volt áram a házban, arra gondoltam…

De ez legyen a következő rész fő vezérfonala és egyben az utolsó is ebben a témakörben.

A folytatás nem marad el…

Az 1. részt (Mikor találkozunk?) itt olvashatjátok el!

A 2. részt (Árnyjáték) itt olvashatod el!

A 3. részt (Állj mellém!) itt olvashatod el!

A 4. részt (A hiba az ön készülékében van) itt olvashatod el!

Az 5. részt (Mi határozza meg az embert?) itt olvashatod el!

A 6. részt (Kis milyákolók, tetkós, csipke harisnyás lábikrák) itt olvashatjátok el!

A 7. egyben befejező részt (A hiányzó gyöngyszem) pedig itt olvashatjátok el!

Simon Mara

marasimo@gmail.com

Skype elérhetőség:

simon.mara2

https://www.facebook.com/simon.mara.14

Amennyiben a blogok között szeretnél 

barangolni, itt megteheted!