Söprik az utcát

Ezt az élményt muszáj veletek megosztanom, mely közvetlenül az ünnepek előtt történt. A lakótelep egyetlen élelmiszer boltjába iparkodtam, mikor hókán csapott a látvány, a sok, összegyűlt kosz az ABC előtt. Lehetett látni, hogy már régmúltból gyűlt össze, nem új keletű a tömény mocsok.

Bementem a boltba, és szóvá tettem, illetve rögtön kértem söprűt és lapátot. Azt mondták az ott dolgozók, hogy ez nem az én dolgom.

  • Nem az én dolgom, de én szívesen megcsinálom, hiszen tudom, hogy Önöknek sok a dolguk.

  • Mi már söpörtünk ott.

Természetesen nem kérdeztem meg, hogy mikor volt az. Nem akartam a húrt feszíteni, én meg akartam oldani az én problémámat. Nem akartam másra várni ez ügyben.

Miután nem adtak szerszámokat, dolgom végezetlenül hagytam ott őket, ám mégis csak hatott szavam, mert ezt láttam:

Végül is rendesek voltak, de hangsúlyozom, nem vártam tőlük el, mert magam felsöpörtem volna minden további nélkül.

Mit kellett volna tennem? Várnom, hogy magától megoldódik a helyzet? Ti mit tettetek volna az én helyemben? Persze tudom, egyszerűbb lett volna közömbösnek lennem, és hogy engem nem érdekel semmi sem…

Ti se várjatok a csodára, inkább nézzétek meg, mi van az online marketing színfalai mögött. Kapjatok lóra!

Gyi, te, Fakó!

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük