Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy most a London PASS foglalkoztatja elsősorban az elmémet, mert már öt napja itthon vagyok, és én még mindig nem dolgoztam fel a felhalmozott képeket, élményanyagot.
Igazán szép példány ez a sunyi sárkány. Nem szeretnék a közelébe kerülni. Csak messziről szeressük egymást, mint a felnőttek. (Közben eltűnt az eredeti, de ez sem annyira rossz!)
Köszönet ezért a kitűnő zenéért Stanishevski Slavconak. Úgy érzem magam, mint amikor az aranyásó értékes arany rögre bukkant teljesen váratlanul. (Hozzá kell tennem, hogy azóta már – legalább egy éve – ejtett az ismerősei listájáról. A pártszakadás oka: teljesen ismeretlen. Uff!)
Ez a kis angyal is lehajtott fejjel hallgatja ezt az igen dögös zenét!
Milyen jó ez a gif. A végtelenséget fejezi ki, miközben szembesülünk azzal, hogy a mi életünk pedig véges. Micsoda igazságtalanság!
Na, igen! Csak fogtam a fejem…
Nekem erről a nagy, színes katyvaszról egy tengerparti nyaralás jut eszembe:
Itt egy andalító andalúz zene (altató dal macskáknak):
Hé, Gyerekek! Hol vagytok? Csak jó éjszakát akartam nektek kívánni!
Mindenki nyugodjon le! Vackoljon be, húzza meg magát!
Jó éjszakát, kedves Gyerekek!
Az ÁLOM MANÓK ÉS TÁRSAIK sorozat további részeit ez a link tartalmazza:
https://simonmara.com/category/alom-manok-es-tarsai/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
