Átmentem a szomszédba – átjárási engedélyem van erre -, hogy megszemléljem málna bokraim termését Varga Laci kertjéből nézve. A szomszédból mindig felfedezek olyan málna szemeket, amelyekre csak onnan tudok rácsodálkozni.
Sajnos máson is fennakadt a tekintetem. Azokkal az undorító, szúrós, szívós gyökérzetű, indás, az égig érő fákat is megmászó gyomnövényekkel találtam magam szembe, amelyek a 30 évvel ezelőtt, a kerítés mentén ültetett bukszusok védelmében erősítették meg gyökérzetüket.
„Ha a gyökerüket kiírtom, akkor nyert ügyem van”. Viszont a gyökerükhöz szinte fizikai képtelenség hozzá férni, mert ezeket a tujákat közel ültettük a kerítéshez anno, tehát az örökzöldnövény mögötti része megközelíthetetlen. Ezek a futó gyomnövények hihetetlenül eltalálták, hová kell leereszteni mélyen a föld alatt szerteágazó, igen szívós gyökerüket.
Bár ez „munka-kesztyű”, de nem kerti munkákhoz:
Férjemtől kértem, hogy dobjon a kerítésen át nekem egy védő kesztyűt. Erre mit adott nekem? Egy szitára emlékeztető, vékonyka kis ökörnyál kesztyűt – tele lyukakkal! A szent ember! Persze a nyári konyhában két, bivaly erős kesztyű is van, de azok közül mindegyiket sajnálta volna nekem adni – a beste!
Valahogy ilyen ügyesnek és kreatívnak kellett lennem, mint ennek a duci kiskutyának:
A nehézségek csak feltüzeltek a további harcra, annyira dafke hangulat kapott el, lévén a hőmérséklet végre normál szinten simogatja a bőrünket, tehát nagyobb erőbedobással létezem.
Nem ilyen cipőben dolgoztam magamat halálra!
Varga Lacitól visszamentem a mi kertünkbe. Először ásót ragadtam, de azzal nem értem célt, majd a kapát hoztam előre a sufniból, ezután következett a nyeső olló, melynek szárát lehet szabályozni.
Fel kellett vennem Laci farmer kabátját is, amitől viszont megizzadtam, igaz, a növények nem karmizsáltak szanaszéjjel. Egyszer csak látom, hogy az én Lacim bukkan fel a házból:
- Hagyd már, anya!
Ez a mondat akkor hangzik, el, ha lelkiismeret-furdalása van emberemnek, és azt hiszi – nagy naivan -, hogy ezzel el is intézi a dolgot!
Miután megtettem a tőlem telhető legtöbbet, olyan szutykos voltam, mint a cigánygyerekek, akiket kint felejtettek a falu végén.
Bementem a házba, és mit látok? Miközben sza..rá dolgoztam magamat, a nyelvem kilógott a nagy erőlködéstől, Laci bent ült a szobában és netezett. Pont arra a részre látott rá, ahol a bokorharcomat folytattam.
Na…
A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)