A 2015. november 13-i, párizsi, őrületes, megmagyarázhatatlan, értelmetlen terror támadások megráztak bennünket, mindannyiunkat a világ minden pontján. Nemre, nemzetiségre, vallási hovatartozástól teljesen függetlenül. Nem merevedhetünk le azonban, mint az a kis bogár, amely ha veszélyben érzi életét, úgy tesz, mintha nem élne. Vagyis így védekezik az esetleges támadás ellen.
Nem, mi ezt nem tehetjük, legalább is nem a világ végezetéig. Nem hiszem, hogy jó út lenne, ha az élethez való jogunkat sikerülne még tőlünk is elvenni ezeknek a bitangoknak azzal, hogy az élet humorát – a legszebb színt a palettáról – kiszórjuk az út széli pocsolyába. Ennek nem lenne semmi értelme.
Változatlanul az véleményem, hogy seperjen mindenki a saját portáján, csinosítsa a kertjét, tartsa rendben az utcafrontot is maga előtt. Jöttében-mentében szedje fel a szemetet, tevőlegesen vegye észre a másik nyomorát.
Tehát még egyszer: ha mindenki megteszi, ami az ő kompetenciájába beletartozik vagy annál egy kicsivel többet, célt érünk. Ne győzzenek azok, akik arra szavaznak, hogy a többséget rettegésben tartsák. A politikusoknak pedig végre össze kellene fogniuk.
És ezért is nézem mindig fájdalommal telt szívvel a vadludak vonulását. Ősszel számomra nincs megrázóbb élmény, amikor hallom és látom őket fent a magasban. V alakban, egymás felhajtó erejét felhasználva, ha kell segítve a másikat vándorolnak melegebb vidékre. Ők még mindig tudják, hogy mi az összefogás ereje!
marasimo@gmail.com
Skype elérhetőség:
simon.mara2
A Facebook-on itt veheted fel velem a kapcsolatot!
És ha barangolni akarsz blogom lankáin,
tedd:
