Szöszi-NET (83.)”Kösz, jól vagyok” és a számító dög

Mottó: Az élet tanulsága egy életre szól! Nem viheted át „oda”!

Tény: a jóindulatú embereket úgy átvágják jó párszor életük folyamán, ahogy csak a csövön kifér. Hogy miért? Mert – mint mindenki – magából indul ki. Ha ő nem akar rosszat a másiknak, még akkor sem, ha megérdemelné egyébként az illető, akkor a másik is biztos így tesz vele kapcsolatban. (Ha-ha-ha! – ez a szerző véleménye.)

Micsoda balga gondolat! Az egyik barátnőmmel beszélgettünk a párkapcsolatokról, hogy mennyire másképpen gondolkodnak a nők, mint a férfiak, és mennyire nem akarják elismerni a férfi egyedek, ha nekünk van igazunk. Bár én ezen a téren sem hagyom magam. Oda állok Laci elé, mint egy hős cincér, és ezt mondom, miután egyértelműen kiderül, jól láttam a dolgokat:

• Ugye, megmondtam, hogy mit kellett volna csinálni, és még sem tettük. Kinek volt igaza?
• Jól van, jól láttad! -, vallotta be férjem, miután legalább ötször piszkáltam, hogy „tessék már belátni” a dolgokat!

Vegyük például azt a több mint kellemetlen, fájdalmas szituációt, hogy néhány évtizedes együttélés után – három gyermek végtermékkel megáldva – megelégeli az egyik fél, hogy gürcöl, mint egy igásvonó barom, és a másiktól semmi elismerést és segítséget nem kap, sőt! Szinte mindig ellene tesz, a gyerekeket és a nőt is folyamatosan semmibe vesz. Ezt valóban nem lehet egy életen át szó nélkül vagy ellen-intézkedés nélkül megtenni vagy ha igen, akkor ebbe bele lehet sántulni.

Persze van ellenpélda is, hogyne lenne! A nőt nem ejtik a feje lágyára. Annyira nem, hogy a kezdetektől fogva, ahogy kimondták az örök hűséget stb., az asszony nem akar a házi munkától megszakadni, tehát nem is szakad meg. Abban is következetes természetesen, hogy az évek folyamán titokban gyűjtögeti a pénzt, ha netán valami történne… Erre viszont csak olyan képes, aki nem tud szívből szeretni, és egész életében számításból kedves a másikhoz.

Eljön a válás ideje (most nem a számító dögnél tartok), és a férfi azt mondja, neki nincs semmije, jegyző előtt, bele a kamerába, tehát nincs min osztozkodni a nővel, mivel ami nincs, azon nem lehet osztozkodni. Ám mi derül ki elég gyorsan, miután mindenki tovább lép? A férfi egy másik nővel el kezd utazgatni, és a világ különböző pontjairól készítenek szelfiket, egy évben több mint ötször nyaralnak külföldön. Valószínűleg azért, mert a férfinak nincs egy árva kanyija sem.

A gyerekek szoktak az elvált apával telefonon keresztül beszélni, aki elmondta az egyik fiának a napokban, hogy a tízmilliós kocsiját eladta, vett helyette egy 20 milliósat, amivel már tudnak kényelmesen utazgatni. Tudatja a volt feleségével – a gyereke által: „Kösz, jól vagyok!”

„Na, hogy oda ne rohanjak!” – ezt meg én gondolom.

A fentebb vázolt apa sosem foglalkozott vagy netán törődött a gyerekeivel, az egyszerűen nem illik a sérójához. Hogy miért is mondom nektek? A csoda sem tudja, de ez bennem volt.