Becsületemre legyen mondva, hogy igen optimista beköszöntő fotót tettem ki, különösen ahhoz képest, hogy mit is érzek legbelül. Viszont a helyszín mégis csak fricska mindenkinek, aki az orráig sem tud látni!
Már elegem van abból a sok, direkt értetlenkedésből, emberek egymásnak ugrasztásából, amikor pontosan látható, hogy miért uszítják egymásra a különböző érdekeltségű csoportokba tartozó embertársainkat.
Itt van pld. az oltottak és oltatlanok kérdése: nem tudom, miért, de ezt az egyszerű dolgot, hogy az oltott is tud fertőzni – ahogy a csövön kifér -, akár az oltatlan, ha ez lenne a másnapra feladott iskolai lecke, hányan kapnának egy hatalmas nagy karót? Hallom a rádióban is, tévében is irtó okos riporterektől, nagy nevű mit-tudom-én-mekkora-lufi fejű emberektől, hogy az oltatlanokat, naná, hogy diszkriminálni kell. És vajon miért is? Nem tudná megmondani, mert ha meghallja, amit sokan (szakembereket beleértve) megállapítanak, süket fülekre talál: a bal fülén bemegy, és a jobbon ki.
Viszont az oltott ott tüsszögött, taknyolt bele a fakó színű nyakszirtembe a távolsági buszon közvetlenül azon a napon, amikor másnapra már kötelező volt hordani a maszkot a közjárművökön is. Ám, szerintem, maszk hordásával is úgy fertőzte volna a népet, hogy a Bill Gates örömkönnyeket hullatott volna, ha látta volna, és boldogan dörzsölgette volna egymáshoz a fizikai-munkát soha nem látott két tenyerét. Szóval meg is beszéltük a fiatalemberrel, aki mondta, hogy tényleg beoltott, és bocsánatot is kért, hogy ilyen tök takonypóc állapotban belefúrja magát az emberáradatba, de ő megteheti még akkor is, ha az oltatlanokat befalazzák, mint hugyos Jóskát az If várába. Szegény Monte Christó grófja forog a sírjában.
Tehát az oltott – csak azért, mert neki van egy igazolása az oltásáról – minden további nélkül mehet, csörtethet kiállításról moziba, moziból kávéházba, kávéházból színházba stb. Hogy ténylegesen betegséghordozó, az már nem számít. Az oltatlan, aki egészséges, mint a makk, és ezért az állapotáért sokat meg is tesz, ő maximum a padlót söpörheti, bajuszát pederheti, ha nő, punciszőrét számolgathatja. Ez is valami!
Ha ez így van, akkor miért van diszkrimináció az oltatlanokkal szemben? Milyen badar meggondolásból? Azonban már sokan tudjuk, hogy nem badar meggondolásból teszik a politikusok, túl-okosok, egyáltalán nem. És nem badar meggondolásból szorgalmazzák a gyerekek oltását, amely felhívásra szülők százai, ezrei viszik gyerekeiket beáldozni a kísérleti vakcinák világába. Nem tájékozódnak a kedves szülők! Mintha teljesen mindegy lenne, hogy az oltás után mi történik szemük fényével! Vagy az lenne a „tájékozódás”, hogy este bekapcsolják a televíziót, ahol a hivatalos média torka szakadtából üvölti kórusban, mint a farkasok a teleholdra, hogy az oltás az egyedüli megoldás?
Hol vannak a pedagógusok ilyenkor? Miért nem csinálnak egy világrengető csetepatét? Miért nem lázadnak fel, miért nem fognak össze azokkal az orvosokkal, akik látják, hogy mekkora katasztrófa felé haladunk? Ja, hogy ebben az esetben nem kapnák meg a felemelt munkabérüket!
B@sszátok meg! Itt már nagy baj van!
Hogy feloldjam ezt a horrorisztikus, földgolyóbist átérő, valóban drámai problémasort, általam készített fotókat osztok meg veletek, bár sokan közületek meg sem érdemlitek!
A helyszín – mint mostanában elég gyakran – a Kis-Duna partján sétálgatva:
Viszont ha túl sok jó képet kapunk, akkor újabb fejtörés: mi kerüljön bele a blogba?
Milyen jó ez a fotó olyan szempontból is, hogy itt még a két kutya, balról a fekete, Popi, és jobbról a kis vörös Dönci együtt láthatók. Sajnos Dönci elköltözött a másvilágra, legnagyobb bánatunkra. Erről ebben a blogban írtam: Simonék félrebeszélnek (109.) Amikor a krematórium füstje felszáll…
Jobban jártok, ha csak egy-kettőt emelek ki, mert megunnátok az életeteket is, mire a végére értek. Tehát folytatom az asszimetria jegyében:
Bár fotót akartam készíteni, és videó lett belőle, de így is jó. Nem kell mindig mereven ragaszkodnunk valamihez, amihez nem feltétlenül muszáj.
Érdekes, hogy a színek közben kifakultak, mint amikor a nagymosásban kissé színe-hagyottá válik egy-két holmi:
És a kis piros hogy bele tud trafálni a nagyok dolgába!
A kis piros más nézetből:
Búcsúzóul, ahogy éppen hazafelé gurultam a ráckevei hídon:
Szép jó éjszakát mindenkinek!
A Szöszi-NET sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy ebben a KATEGÓRIÁBAN is nézzenek körül bátran: https://simonmara.com/category/szosszenetek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
