Álom Manók és társai (135.) molylepkék hajnalban is frissek és üdék

Ennél az Álom Manó gyöngyszemnél már alig várom, hogy befejezettnek nyilvánítsam. Dörzsölgetem kezeimet előre, hogy nektek is fog tetszeni. És a Szombat esti láz helyett szombat hajnalban küldöm nektek az Álom Manókat. Ez azért van, mert ezen a héten akkora hülyeségekkel kellett szembesülni, ami már kiverte nálam a biztosítékot. Viszont nem ebben a sorozatban foglak benneteket beavatni legbelsőbb titkaimba benneteket.

Hogy mekkora szövege van ennek a csodálatos számnak: Sosem veszítettelek el, mivel nem is voltál soha az enyém.  Ez az érzésköteg a reménytelenség csúcstartója, amikor valaki szerelmes a másikba, ám a nagy ő magasról letojja az egészet, az ő istentől eredő érzéseit. Hogy miért vagyok ilyen durva? Megjelent a szobámban reggel 6 óra magasságában egy molylepke. Ez határozottan rosszat jelent. Csak gondoljatok bele…

Legyünk saját boldogságunk, szabadságunk megteremtői annak ellenére, hogy látszatra ki vagyunk szolgáltatva másoknak. Ez csak rossz beidegződés, amin dolgozni kell. Nem tudom, kinek milyen hír ez. Aki lusta, biztos kifogást keres, és folytatja vég nélküli panaszáradatát rázúdítani környezetére. Az ilyen személy elől sürgősen meneküljetek el, mert ő egy született energiavámpír. Ráadásul tényleg komolyan gondolja, hogy tiszta pillanatában neked szeretne segíteni. Jajj, aki ebben a hálóban vergődik! Tehát üljetek fel erre a csoda paripára, és adjátok ki a jelszót magatoknak: messze, messze el!

Ez a gif különlegesen tetszik. És hogy tovább fokozzam: mint ahogy azt sem tudod megmondani, hogy valaki miért nyerte el egy csapásra szimpátiádat, ennél a gifnél sem tudom megmondani. Csak!

Ez csak ujjgyakorlat:

Jól behúztalak benneteket a csőbe. Hazám iránti szeretetem is bekerült ebbe a blogba. Ha Budapestre jöttök, feltétlenül nézzétek meg a Mátyás templomot, és akkor meleg szívvel gondolhattok rám.

Néha a körvonalak sokat árulnak el a lényegről. És ennyivel is beérhetitek:

Milyen jó lenne, ha felfelé is lehetne csúszni. Vagy lehet, hogy van ilyen is, csak akkor fejen állva kellene szemlélni a világot?

Óriás! A puli, ahogy vágtázik lefelé. Ez a gif egy műalkotás!

Édes kis Álom Manó! Ő már tudja: itt a tavasz!

A nők azt hiszik, hogy egyenlőek a férfiakkal.  Hogy lenne egyenlő a tűz a vízzel, a fény az árnyékkal? Viszont mi lenne velük külön-külön, ha sohasem találkozhatnának?

Egy könyv, aminek teleírták a lapjait. Már egy szó sem férhet bele. Ne tudjátok meg, melyik ez a könyv.

Igazán gratulálok annak a gif-készítőnek, aki így összehozta ezt. Imádom!

Na, most ennek a képnek az az érdekessége, hogy nem gif, de mondanivalóját illetően teljesen megállja a helyét itt. A repülés fogalma – legalább is nálam – egyenlő a szabadság képzetével, ám itt, ezen a képen merengve elbizonytalanodtam. És ez a kis megingás okozza bennem a tovább-gondolást.

Aki siránkozik, hogy milyen rossz a helyzete, az váltson szemüveget. Nézze meg, ő, saját maga – nem más – mit tehet annak érdekében, hogy jobban érezze magát. Ne másokat hibáztasson boldogtalansága miatt. Igen, én is beleestem ebbe az orbitális hibába. Viszont ez egyre inkább a piszkos múlté. Igaz, rengeteget dolgoztam és dolgozom ezen.

Kedvenc témám: boszorkányok pedig vannak:

Még szép, hogy itt a tavasz! Ha hagytátok bekapcsolva a fenti zenét továbbra is bodrozódni a levegőben, akkor érzékelhetitek, hogy a madárfészket a szél a dallamnak megfelelően ringatja. Összebeszéltek utólag.

És látjátok, mire elérkezem a végére, már nyugodalmas jó éjszakát kívánhatok nektek.

„Hogy kerül a csizma az asztalra?” -, szokták mondani, amikor valami összefüggéstelen dolgot tapasztalunk. Az élet mindig tartogat meglepetéseket. Sosem hagynak békén a történések, amelyek bombázzák agyunkat:

Kedvenc, imádott macskám! Ez véletlenül itt maradt hófogságban. Tudnotok kell azonban, hogy Poci macskám akkora örömmel fogadta a fagyos hideget, hogy tulajdonképpen be sem akart jönni a házba. Szinte még enni is elfelejtett, amikor egy kis hó leesett.

Már lassan búcsúzkodom ezzel a teletalálat giffel, de ahogy ismerem magam, még nem adom meg magam olyan könnyen. Vagy igen? (Még szerencse, hogy nem kell következetesnek lennem. Legalább is ebben a sorozatban nem.)