Simonék félrebeszélnek (90.) Imádom a grill csirkét!

Mindig nagy probléma: mi legyen ebédre.

Sokszor szinte az-napra derül ki, mit is fogunk az asztalra tenni. Szombat reggel kikarikoztunk párommal a ráckevei piacra, és egyenesen a tanyasi csirkék lelőhelyét vettük célba – persze szigorúan szájkosárral az arcunkon, nehogy a friss levegőn egy pötty vírus valamiképpen a szemnyilásunkon át bejusson a szervezetünkbe. Na, már megint zöldséget beszélek. Bár a szemnyiláson keresztül ugyanúgy bejuthatnak a vírusok a vérkeringésünkbe, de a szemünkön nincs szemkosár. Basszus! Ekkora felelőtlenséget! Hogyan védjük meg ismerőseinket, szeretteinket, ha csak szájkosarat viselünk!

Ugye, ugye, ugye!

Szóval vettem egy egész csirkét, mert ott esett le a tantusz a nyitott pult előtt, hogy grill csirkét fogok készíteni.

  • Minek az? Annyi macera van vele -, ezt értelemszerűen Laci jegyezte meg elég magas hangon, aki nem szereti a bizonytalan kimenetelű újításokat.
  • Évtizedek óta vágyom arra, hogy nyárson sült csirkét egyek. Most végre van grillező sütőm, ki fogjuk próbálni.

Nehezen indult be a Simonék gépezete, akadozva, hiszen még soha nem hajtottunk végre ilyen konyhai műveletet. Megfűszereztem a húst szárnyas fűszerrel, belülről még jó alaposan majorannával is megszórtam. A csirke összeszerelése, azaz, hogy ne lógjon össze-vissza a szárnya és a combja forgás közben, az egy kicsit megsinylette az idegzetünket. Többször neki futottunk, bekapcsoltuk a masinát, és láttuk, hogy nem jó, nincsen középen. Ráadásul az is nyilvánvalóvá vált, hogy túl nagy a csirke, kisebbet kellett volna venni, de ez csak már itthon derült ki.

  • Majd legközelebb! -, vígasztaltam Lacit.

Sokáig kell sütni, miközben a csirke ígéretesen forog körbe-körbe a barátságos grillsütő belsejében.

Mint tudjuk, a végeredmény a fontos: finom, omlós, guszta volt. Igazi vasárnapi ebédet ettünk. Körítésűl normál sültburgonya és édesburgonya, salátának pedig lereszeltem céklát és kertemből kihúzott sárgarépát, egy kis töltött oliva bogyóval “megbolondítottam”, amelyet sóval, cukorral és almaecettel ízesítettem. Isteni volt!

Elhatároztuk, hogy – mivel megtörtént a sütő felavatása hús sütése területén – a tanúlságokat levonva, megismételjük nemsokára a grill csirke sütését, csak kisebb szárnyast viszünk haza. (Ebben a blogomban – Bikka manó meglepi ajándéka – olvashattok, hogyan jutottam egy nagyszerű grillsütőhöz.)

Természetesen macskáink, kutyáink is kaptak kóstolót. Nem értették, miért nem adjuk nekik az összeset:

 

A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/

habos felső plusz kalap

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)

 

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted

 

 

 

 

 

 

Cikkajánló

2 thoughts on “Simonék félrebeszélnek (90.) Imádom a grill csirkét!

  1. Már éppen dünnyögni akartam,hogy ilyen csodás,gusztusos fotó és leírás után,színte az illatokat is éreztem és MEGÉHEZTEM! Ez nem szép dolog tőled…és akkor megláttam a cicás fotót! Megfeledkezve magamról,akkorát nevettem,mert minden előző gondolatom a cicák pofijára volt írva!….Csúcs fotó! A bánat,az értetlenség a kirekesztettség,…az “én is megkóstolnám” arckifejezés…na és a kutyák kerítésen túli kirekesztettsége…Micsoda illatok lehettek ott!…Gratula!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük