Kriszta maradt Ekivel, a mi kis unokánkkal otthon, férjem, fiam és én pedig beszálltunk Totó papa autójába, és meg sem álltunk egyenesen a nagy vízig.

 

 

Ennek a kivilágított Dhow Dinner Cruise-nak, azaz “vacsorázó” hajónak az a sajátossága, hogy teljes kikapcsolódást nyújt a résztvevőknek.

Fél kilenctől 10.30-ig hajókázunk a csillagos éjszakában, miközben megcsodálhatjuk Dubajt más szemszögből. Eközben finom kajában válogathatunk. Sajnos ekkor áll be az a tarthatatlan állapot, hogy képtelen vagyok akkora választékkal mit kezdeni.

Miközben finomabbnál finomabb ételeket ehetünk, kóstolgathatunk, különböző tánc- és szórakoztató műsorban “élvezkedhetünk”. És ekkor lép fel egy tudathasadásos állapot: kint legyek, és tátott szájjal nézzem a vizet, a partot, a kivilágított épületeket, a díszes karácsonyfára emlékeztető hajókat elpöfögni a vízen vagy pedig a nívós műsort élvezzem, közben beszélgessek, táncoljak? Mindezeket egy időben…

Egy ilyen mozgalmas, két órás út hamar eltelik, ezt elhihetitek!

 

Dubajról megírt blogok:

1. (De kérem, én nem tudok ukrán nyelven!)

2. (Oxigénhez jutni “Félrelépésre” nincs lehetőség!)

3. (“Félrelépésre” nincs lehetőség!)

4. (Dubaj a daruk országa (is)

5. (Bollywood parks – látványban gazdag)

6.  (“Anya, ott van az octopus”)

7. (Global Village, ez egy csúcs élmény!)

8. (“A pénznek szaga van“)

9. (Sivatagi tevegelés)

10. (Egyszerű buszozás is tartogathat meglepetést!) 11. (Miracle Garden, avagy a nagy macska árnyékában)

 

marasimo@gmail.com

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted

INSTAGRAM: simonmara54