Vettünk egy kínai digitális kijelző órát fél évvel ezelőtt. Éjszaka is lehet látni rajta az időt. Ennek így kell lenni. Abból indultunk ki, ha csak egy apró zörejt meghallok az óra ketyegéséből, nyugtalanná válok, és úrrá lesz rajtam a rendezkedési mánia. Vagyis a renitens műszaki cikktől sürgősen meg kell válni!
Az őskorban, amikor még a 70-es évek elején apósoméknál nyaraltunk Dömsödön, igazán szuper volt. Már csak azért is, mert fiatalok voltunk párommal. És ezzel mindent el is mondtam. Anyósomék, Ilu mamáék sosem szóltak bele a dolgainkba. Nem sokan mondhatják el ugyanezt.
Szóval apósomnak szenvedélye volt a különböző vekkerek és órák gyűjtése. Már egynek a hangos ketyegésétől is úgy éreztem, hogy a világból ki lehet üldözni, ám amikor egyszerre több hangoskodott az éjjeli szekrényeken és a polcokon, teljes anarchia dúlt lelkemben. Végső kétségbeesésemben, amikor Tatus kiment pecázni kora reggel a stégre, fogtam magam, és az összeset betettem a ruhák alá, a szekrénybe. Ennyit előzetesen.
Szóval a kínai órával történt valami. Ma reggel – amikor a lakcím kártyám már egy nappal érvényét veszítette – 7:09 perckor meghallottam az óra erőszakos hangját:
Happy birthday to you! ének formájában.
Arra a gondolatra, hogy akkor hallatná hangját, amikor én még éppen alszom, és egyik macska sem akar semmit sem, Popi sem kezd el hörögni, mert valaki a gáton elsétált, tehát semmi nem történt, akkor ez a kis pöcs óra bele tenyerel az életembe? Elöntött a kétségbeesés, mivel tudtam, hogy ez a szemét kis ketyere nem hagyja annyiban…
Valóban, attól kezdve minden óra 9 perckor rázendített a nótára. Mivel szép idő volt ezen a napon, nem sokat tartózkodtam itthon. Kimentem Terikével a híres ráckevei piacra, ám mikor haza értem, az óra átvette megint az irányítást.
- Még kétszer megcsinálja ezt, aztán viszem a nyári konyhába. Velem nem szórakozik -, jelentettem ki férjemnek.
- Ezek a kis kínai kütyük annyira bonyolultak, de várj, megpróbálom megvariálni…
Természetesen nem voltam bizakodó – mivel, hogy kínai gyártmányról volt szó. Ám pár óra elteltével, az óra elhallgatott…
Én is. Most ismét békés csend uralkodik a tájon kint és bent. A szúnyogírtó repülőgép is visszarepült a bázisra. Csak azt tudnám, hogy minek kell ennek szórnia a mérget, amikor alig van szúnyog?
És mindig valami bogarat ültet a fülembe…
Mivel lelkemen viselem, hogy félművelten ne hajtsátok álomra fejeteket, ajánlom az alábbi versemet:
Ősz inte Budafokról Ráckevére menve, mely nem arról szól, mint amire Ti gondoltok…
A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
