Reggeli megmozdulások Simonék barakkjában:
- Felkelek. Ezzel nincs is semmi probléma. A kérdés, hogy mikor?
- Elintézem, amit el kell intézni.
- Majd kimegyek a kertbe egy fekete szalmakalapban. A madarak változatlanul trilláznak. Szerintem ezek voltak az éjszakai műszakosok is. Itt is ugyanaz a felállás, mint nálunk, embereknél: csak páran gályáznak, a többiek meg kritizálnak.
- Leguggolok, hogy örökös harcomat a gazokkal ismét felvegyem. (By the way ilyenkor szoktam gondolkodni.) Hirtelen kinő a puncimon a zöld színű szőr, mert a kaporba bele-guggoltam.
- Reggeli? -, kérdeztem Lacitól, aki épp neki gyűrkőzött az autó tetejéről a csomagtartó leszerelésének.
- Igen. Vagyis nem. Tehát török mogyorót, diót egy kézbe símulós kővel a műzlihez. A nélkül kizárt, hogy megegyem. Ekkor Poppy is csatlakozik hozzám: szőrös pofáját beledugja a fejembe. Ez azt jelenti, hogy leszedi a sápot áldásos munkám eredményét illetően.
- Csak nem Gizikééknél vágják a füvet? – kérdezte Laci csillogó szemmel. Ekkor én is meghallom az erőszakos fűnyírónak a hangját távolból.
- Már veszem is a nyúlcipőm. Laci: – És a reggeli? De én már rohanok egy kis short gatyában és sport trikóban ellenőrizni a tényállást.
Miért is érdekes, hogy Gizikénél vágják-e a füvet vagy nem? – az alábbi glosszámból derül ki.
Gizike 72 éves, hihetetlenül egyszerű rugóra járó nő, aki élete nagy részét Romániában élte le két fiával és férjével. Gizike úgy gondolta férjével együtt, Jóskával, hogy követik két fiukat Magyarországra. „Így legalább nem maradnak magukra öreg napjaikra” -, gondolták. Ott eladták a lakást, és itt vettek egy házat. Úgy gondolták, a két fiukhoz közel lesznek, akik majd tudnak segíteni nekik.
Elméletileg jó megoldás lenne, ám Gizike egyik fia, a Laci sosem ér rá semmire, pedig az ingatlan az ő nevén van, ő fogja megörökölni. Laci kutat fúr – akár a sivatag közepén is. Hajszolja a munkát és a pénzt. A nőket – nem hiszem. Tehát hiába is hívja fel Laci fiát, falra hányt borsó. Jóska fia pedig – ha józan – nem lehet felhasználni bivaly erejét, mert nem szeret dolgozni, segíteni meg még úgy sem. Ő is kilőve.
A szélhámosságra erősen hajlamos szomszéd Attilával megbeszélte, hogy levágja neki a kertben a füvet. „Természetesen” az ígéretet nem követte tett. Tehát Attila is szőrén szálán eltűnt. Az előleggel együtt. Ez már három.
A fű pedig nő és nő, pláne, hogy mostanában az eső is jól eleresztette magát. A férjem sem vállalta, mert a gépét tönkre tette volna a hatalmas, gazos fű. Én meg fogtam magamat, és a nyeső ollóval el kezdtem nyirbálni a füvet. Kemény munka – de edzésként fogtam fel.
Abból indultam ki, hogy legalább Gizike egy kicsit boldogabb lesz, ha látja: valaki foglalkozik azzal, ő mit szeretne.
És a sötét gomolyfelhők közül kisütött a nap, mert közvetlen szomszédságban hazament ausztriai munkájából Tóni. A kerítésen át megkérdeztem a két kisgyerekes, fiatal férfitól, hogy van-e fűkaszáló gépe. Tóni rám nézett, és csodálatos nyílt tekintet láttam kissé kerekded fejéből rám szegeződni. Igen -, felelte, és szívesen kölcsön adja nekünk.
Életem során – beleértve a pesti, 60 lakásos társasházat is – csak sunyi emberekkel voltam körülvéve. Jó, lehet, hogy túlzok, de hogy jó párral találkoztam közülük, ez szomorú tény. Itt, Ráckevén is csak sunnyogókkal, máshová nézőkkel vagyok körbe véve. Vagyis tényleg elcsodálkoztam, hogy valaki egyenesen a szemembe néz, és úgy válaszol egy egyszerű, zárt kérdésre.
Az már más lapra tartozik, hogy férjem nem vállalta fel a gép használatát, mivel még sosem használt ilyen masinát…
Nem feszítem a húrt. Megoldódott Gizike fűnyírása, mert ahogy berongyoltam a kertbe, egy snájdig fiatalembert láttam egy orbitális, kézi fűnyíróval. Kiderült, hogy Gizike fia, Laci munkatársát bízta meg ezzel a munkával.
Hála Istennek, ezen is túl vagyunk.
A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
