Megmondom őszintén, nem volt nagy kedvem ehhez a túrához, mert olyan kivitelezhetetlennek tűnt számomra ez az egész buli. (Ez a szó: „kivitelezhetetlen” mekkora Móka Miki!) Jó meleget jósoltak, olyan fenék- és hajlatizzasztót, nem fehérembernek való időt.

Ilyenkor sokkal jobban szeretek a hűsben szuszogni és elhitetni a környezetemmel, hogy nélkülem megállna a forgásában a Föld. Esetleg a délelőtti hamvas percekben egy kicsit csipegetem a gazt a konyha kertemben egy szál semmiben, aztán elvonulok valamelyik barátnőmhöz kávézni. Ez jó szombat délelőtti program, de hogy Bicikli túra a Velencei tó körül?????!!!! Ki hallott már ilyet? És én hogy keveredtem bele?

Persze a telehold következtében már kora hajnalban kukorékolgattam csak úgy magamnak, nehogy már egy picikét szunyókáljak még esetleg. Nem!

Reggel nyolckor már indultunk is a Lórévi komphoz, hogy kiszabaduljunk a Csepel-sziget öleléséből.

Természetesen jóval korábban indultunk útnak, így egy kicsit Lóréven elszöszmötéltünk. A vicces nénivel is egy kicsit diskuráltam, aki – hamar kiderült számomra -, valójában nem vicces, csak már elég régi butordarab. Közre adom egyik kedvenc szövegét:

• A mai ember már azt sem tudja, hogy a fecske sz@r milyen!

Én tegnapi embernek számítok, mert tudom, milyen.

Fia pedig sarlóval vágta a füvet, ami csendes hangot adott ki magából. Nem úgy, mint a ráckevei szomszédaim, akik kora reggel el kezdik berregtetni éktelen fűnyíró, gyerek- és ideggyilkoló masináikat.

Ő a vicces néni pongyolában és nem messze tőle, a fia vágja a füvet:

Lóréven barátságos emberek laknak, mert két emberrel találkoztunk az utcán, és mind a ketten barátságosan köszöntek nekünk előre, pedig soha nem találkoztunk. (Ez pedig a felmérésem alapján 100 %) Vajon miért van az, hogy minél nagyobb helyiségről van szó, annál inkább agyahagyottakká válnak az emberek?

Emlékszem, 1972-ben – érettségi évében – mentem fel Dunaújvárosból Budapestre dolgozni, élni. Imádtam minden percét, de még mindig látom magamat, ahogy nagy boldogan sétálok a Margit körúton és szimpatikus embereknek köszönök. És csodálkoztam, hogy miért nem köszönnek vissza nekem, sőt, viszonzásul még magasabbra tartották az orrukat.

Most az a nagy helyzet állt elő, hogy legszivesebben ellamentálnék az emberi természetről, annak rejtelmeiről, sokkal inkább állna most közelebb hozzám, de célirányosan megyünk a lórévi komphoz, mint tudjátok.

Ahogy sejtettem, a Velencei tó körüli Családi Túra irtó nagy tumultuózis jelenetekkel volt megspékelve.

Viszont itt találkoztam a Gyilkos Lódarazsakkal, vidám fickókkal, akik állítólag voltak vagy hatvanan is. (A beköszöntő fotón őket láthatjátok.)

Nem is a harminc kilométer fárasztja ki az embert, mert azt hamar ledarálja – most már tudom -, hanem a startnál csak úgy hemzsegtek az emberek. Amikor Lacival biciklizünk, még az is idegesít, ha ő, egymaga előttem halad… Minden idegszálunkkal arra kellett vigyáznunk, hogy valamilyen kis lurkón ne gázoljunk át vagy testesebb felnőtteken.

A legkisebb ugrifüles a sok közül:

Start(hatatlan) állapot!

Hihetetlen sok kisgyerekes család mozdult meg, imádtam őket, hogy vették a fáradtságot és gyermekeikkel neki láttak a kilométerek meghódításának. Ám azok a vérfagyasztó kis sunyi kanyarok, amikor az ember nem tudja, hogy milyen lejtésszögben suhanhat tovább vagy kik jönnek éppen szemben velünk…

Visszafelé a komp indulásáig volt időnk egy kicsit bámészkodni. Szeretem a nagy Dunát, amióta csak megszülettem kíséri utamat:

Summázva az átélteket: hála annak a magasságos égnek, nem történt baleset, legalább is nem voltam ennek tanúja. Szóval a tolongás fárasztott ki.

Milyen kár, hogy képtelen voltam videót készíteni út közben, amikor csodálatos tájakon kerekeztünk át isteni illatorgiába burkolva. Most nyílik az olajbogyó virága. Hát, tudjátok! Az maga a mennyei manna, olyan csodálatos az illata. És ilyen fákkal és egyéb gyönyörűségekkel volt tele az út mente. Árnyas fák alatt és mezőkön száguldottunk tova.

Hogy ne lustuljatok el, itt van néhány, Szöszi-net sorozatba tartozó blogom linkje:

 9. rész Emberi kapcsolatok és más egyéb

10. rész A fiatal halász is kiveti hálóját 

11. rész Titkos szeglet az üzenetek között 

12. rész Játszani a szavakkal… 

13. rész Csak legyen már vége 

14. rész A porszívás rejtelmei 

15. rész Szöszi-net Húsvéti medvehagyma vadászat 

16. részt Szöszi-net Reggeli cviki puszi Szöszi-net

17. részt Facebook leckék kezdőknek és haladóknak 

18. részt Facebook leckék avagy Már megint mi van?

(MÉG MINDIG TARTOZOM NEKTEK A SZÖSZI-NET rendbehozásával!)

marasimo@gmail.com

Skype elérhetőség:

simon.mara2

És ha barangolni akarsz blogom lankáin, 

Megváltozott a blog helyszíne https://simonmara.com