Szöszi-net (18.) Facebook leckék avagy Már megint mi van?

Ezekben a napokban sok minden történt. Elsősorban talán az mozgatta meg az agytekervényemet, hogy vírusos lett a Facebook oldalam. Sokáig nem is tudtam, hogy tulajdonképpen mi van. Mi a szent szilvamag történt itt már megint? Kérdeztem tanácstalanul magamat, de láttam, hogy egyre nagyobb a zűr. Másfél napra nem is tudtam bemenni a fiókomba.

Aztán nagy nehezen betornáztam magam, de bizonyos funkciókat nem tudtam használni. Pont a legfontosabbakat természetesen: megosztani szerelmetes gifeket és videókat. Meg voltam lőve!

Ebben az édenkertben lakik Éva néni és Kati néni:

Miközben én a 92. évében levő Kati és a 89. évében levő Éva néniéknél „kevertem”, valaki merő jó indulatból tele szórta vírussal a Facebook ismerőseimet a nevemben. Ezt többed magatokkal tapasztalhattátok.

Nem elég, hogy ez történt, látom, érzékelem, mintha erős széllel szemben menetelnék, és teljesen kimerülök, de az útnak nincs vége. Hiába írta a Facebook, hogy megszüntették a „hadjáratot” ellenem, nem tudtam továbbra sem posztolni. Ekkor már a harmadik napban jártunk.

Érzékelték barátaim a világ különböző pontjain, hogy valami nincs rendben. Többen kérdeztétek: Mi újság velem? Láttátok, valami nagyon nem stimmel.

A sötét erők telibe találtak. Megint!

Megjelentek nálam egymás után olyan kiírások, amelyeket soha életemben nem láttam. Tudtam, hogy ez nem a legjobb jel:

Hiába írtam a Facebook-nak, továbbra sem történt semmi.

Majd Nagy Zsuzsával konzultáltam tegnap, 2016. április 13-án, aki kiderítette, hogy ezek a kéretlen oldalak, melyekből számszerűen legalább 80 volt!!!, ezek bizony az én rendszerembe ásták be magukat. S húznak le, mintha követ akasztottak volna a nyakamba.

Kérdés: hogyan tudjuk onnan kitessékelni ezeket a mocskos kis vírusokat? Ugyanis nem lehetett kitörölni egyet sem, mivel sehogyan sem találtunk rajtuk fogást…

Fajta Viktor, aki tele van mindig energiával:

Másnap sikerült Fajta Viktor nagy eszét is kölcsön venni, aki már feltette a pontot az i-re. (Ha valakinek van ezzel kapcsolatban problémája, csak forduljon hozzám, segítek.)

Szóval, valaki gyártotta ezeket a kéretlen oldalakat az én nevemben, ezért a Facebook úgy értékelte, hogy állatira mohó vagyok, mert ennyi oldalt „alkottam”. Tehát a fentiekből adódóan, ha csak egy apró valamicskét ki akartam tenni a Facéra, már a körmömre koppintottak vagy gyakran utólag levették, mert, hogy túlságosan dőzsölök.

Valaki örömét lelte abban, hogy feladatot adott nekem. Nem baj! Határozottan állíthatom, mert ebből rengeteget tanultam. Jobban megismertem a Facebook rendszerét. Ez jó lecke volt. Csak azt tudnám, ki az a pihent MARHA, akinek az okoz örömet, hogy mások szeme meg összeszűkül az értetlenségtől?

Mikor összeállt a kép, lefüleltük a gaz, kéretlen vírusokat, megkezdődött a szisztematikus kiirtásuk. Ez a művelet a mai délelőttömet szinte teljesen igénybe vette. De nem érdekel, mert ahogy befejeztem, ismét minden szuper, szabad a vásár!

És ráadásul, váratlan dolog történt velem, a beköszöntő pasztell képet egyik Facebook barátom készítette: Franco Giannoni, képzőművész Olaszországból:

Ma osztotta meg az idővonalamon. Nem találkoztunk soha, de tudom, barátságunk maradandó. Ő ebből a fotóból indult ki:

Nagy örömet okozott nekem. Meleg szívvel köszönöm!

Beláthatjátok, ez egy jó sztori, mert új barátságok alakulnak ki, a meglevők pedig megerősödnek. A selejtes pedig a jelöletlen sírban végzi!

Aztán jót ne halljak rólatok!

Jó éjszakát, kedves Gyerekek!

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!