Szöszi-net (17.) Facebook leckék kezdőknek és haladóknak

Mint a napi lapoknál, itt is van vezércikk, akarom mondani egy olyan képi megfogalmazás, amit a szöveggel együtt már nem lehet figyelmen kívül hagyni:

Helló!

És gyorsan, míg a lelkesedésem nem szűnik meg, ide körmölöm permanens bánatomat. Persze, túléltem, mert sok mindent túlélünk, de mégis…

Ez viszont egy bájos „kis kedvenc” kategória:

Mielőtt a szuper romantikus hangulat eluralkodna rajtunk, skiccelem, mi történik, amikor be szeretnénk kerülni egy csoportba, egy közösségi oldalra. Nem igaz?

Szuper, romantikus hangulat:

• MOST pedig rövid módszertan, hogyan irtsuk ki a kiirthatatlanokat (részlet):

  Simon Mara:

  Hogy lehetséges az, hogy egy ürge feljelentkezik hozzám, én elfogadom. Mindenkinek megadom egyébként az esélyt a fejlődésre. De ilyenkor végre megláthatom a portáját is. Igen ám, de az ismeretlen hihetetlen hamar megszünteti az oldalát. Ugyanis ha látom, hogy „azt a bizonyos szintet” sem éri el az ürge, csak azért jelölt be, mert mit tudom én… akkor kiirtom -, vetettem fel az egyik barátnőmnek, Tóth Ziccernek az alaptémát valamikor.

  

   S így folytatom:

  de ilyen ürgét nem lehet kiirtani, mert önműködően kiirtja saját magát. Viszont az is igaz, hogy két nap előnyt adtam neki, mert addig oda sem szagoltam, hogy mit akar tulajdonképpen. Persze, mit akarna…

  Ám mikor mégis csak górcső alá akartam vonni az ipsét, addigra elpárolgott.

  Tóth Ziccer: Vannak ilyenek.
   

  Simon Mara:

• Vannak ilyenek, de hihetetlen mocsadékok, még jó ízűen kiirtani sem lehet őket.
   
   

  Tóth Ziccer: Nem hagyják hogy élvezkedjünk…

   Simon Mara:

  Tényleg felháborító!

   
   Tóth Ziccer:

  Jobban járt így szegény feje…

   

• Simon Mara:

  Egyébként volt egy ehhez hasonló férfi, akit szintén nehéz volt kiirtanom, és ugyanezt művelte. Beszéltünk pár szót, és eltűnt. Tehát nem tudtam lecsapni rá…

  Egyszer azonban elgyengült, és már azt hitte, hogy behálózott, ekkor pedig sikerült a fejét levágnom a farkával együtt.

   

   
  Tóth Ziccer: Így jár az aki nem tiszteli a nőt…

   
• Simon Mara:

  De a mostani rendes volt (legalább is annak mutatta magát). Ám én átlátok a szitán, a kezdetben rendes ürgék a legmegveszekedettebbek. (Szép kövér szó.)

  Tehát rájuk kell a legnagyobb figyelmet fordítani, ugyanis undorító patkányokká nőhetik ki magukat. Mert aki a f…át veszi elő, az legalább nem fut sok kört. Igaz, ezek sem, mert nem engedem.

   
• Tóth Ziccer:

  Nekem is van most két ilyen pasi, de még várok egy kicsit aztán kinyírom őket..
   

• Simon Mara:

  Ha tudnád, hogy könnyesre röhögöm magamat.

  

   

Most elárulok egy titkot, hogyan tévesszük meg az ellenségeinket, akikből van bőven:

Nahát, ez jó!

És a technika vívmányainak az egyik sajátossága, amikor az idegeinkre megy. Szerintem sokunknak volt már ehhez hasonló élménye:

És íme, itt a végeredmény:

Ez pedig egy használt-gumi nagykereskedés:

Az ilyen vásári csecsebecséket nagyon szeretem, tudjátok:

Valóban különleges éke lehet az ember környezetének:

Na, és valóban szép jó estét mindenkinek:

Hogy a témánál maradjunk, ez a gif is híven tükrözi, mi fáj nekünk igazán, ha…

Ennyi izgalom után most már nyugodjatok le a p…ba! Aludjatok jól, álmodjatok szépeket:

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!