Amikor tetten érjük a hajnalt, ahogy a tinta-kék beleolvad az engedékeny hajnal ölelésébe, az fenséges, még egy olyan magát kellető városban is, mint Londonban. A fényekért mindig oda voltam, ezekkel le lehet fegyverezni egy darabig:
Rengeteg példát tudnék felhozni, hogy a színek és fények ötvözése mennyire mesés, de most csak egyet biggyesztek ide, az impozáns Tower hidat:
Igen, egyik mai fő témám: a várost keresztül-kasul átszövik a növekedésre, a fejlődésre utaló jelek, az építkezések kényelmetlenségei. Reményünk van arra azonban, hogyha egyszer készen lesznek…
A Liberty egy hangulatos bevásárlóközpont. (Hátra van, hogy meglátogassam és közelebbről szemre vételezzem belülről is)
Belülről így néz ki:
A mellékutcákra kimondottan vevőnek kell lenni, mert úgy járhatunk nem egyszer, mint azzal az először látott idegennel, akire ránézek, és csak egyet legyintek. Rögtön besorolom valamilyen kategóriába. Pld. azt mondom: biztos unalmas figura lehet vagy hogy beképzelt. Ám ha módot adsz a beszélgetésre, legnagyobb meglepetésre érzékelheted: értékes gondolatokat hordoz magában a kiválasztott „célszemély”.
Az Oxford Circus környékén bevettem magam egy mellékutcába, és íme, ezeket köpte ki a „kalandjáték”:
Ahogy látjátok, bal kézről a házat teljesen lebontották, már csak egy-két fal látszik, melyeket feltámasztották, hiszen mögüle teljesen elszedték az épületet. Most pont olyan, mintha színpadi háttér lenne. Csoda muris!
És nemsokára már az Oxford streeten járunk. Innen pedig fel sem tűnik, hogy csak ál-falak állnak s lesik lépteinket.
Ez az utca annyira romantikus. Határozottan tetszik (még az építkezés ellenére is!):
A My Fair Hotel környékén tavaly nyáron is ehhez közeli részen folytak a munkálatok. Úgy látszik kedvenc környéke lehet az útépítőknek, mert egyhamar nem lesz vége. (És milyen furcsa az élet, két napra rá, hogy megjelent ez a blogom, nem eltüntettek minden „bűnjelet” az építők, mintha soha ott nem lett volna? Lehet, hogy olvasták a blogomat????????)
Tottenham Földalattiból részlet. Hozzá kell tennem, ha még a plafonra is felnézünk, akkor már igen ramaty képet kapunk. Alaposságról nem beszélhetünk:
Viszont örül az ember szíve, ha ilyeneket látunk, mint az alábbi két képen. Ilyenkor hálásak vagyunk azoknak, akik figyelmeztetnek bennünket: NEM VAGYUNK ROBOTOK!
Edware Road Földalatti épületén belül:
Ez a látvány pedig a földalatti bejáratával szembeni utcában fogad bennünket:
Tegnap az Oxford Circus Metróhoz közel egy akkora csemegére bukkantam… De ezt majd a következő részben dugom az orrotok alá! Ma hiába mentem vissza, hátha hasonló élményben lesz részem, sajnos nem.
Üdvözletem küldöm innen, Londonból:
Már évekkel ezelőtt elkezdődött ez a sorozat, a Londoni tévelygések – remélem – sokak örömére:
A Londoni tévelygések sorozat kedvelői megtudhatják, milyen az élet Londonban:
https://simonmara.com/category/london/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)