Sunyi szerelem (32.) Kabala gyűrű

 

 

 

 

 

Mikor berogytam kocsimba és egy kicsit kiszusszantam magamat, rögtön felfedeztem, hogy a

Rumcájsz esősapkámat és az egyik kabala gyűrűmet ott hagytam a lakásban. Aznap meg is

írtam email-ben Márknak, nehogy barátnője fedezze fel előbb, és még bajt okozzak ezzel.

Mindent szerettem volna, csak egyetlen egyet nem tiszta szívemből: a másiknak bajt okozni. 

Az öröm forrása szeretettem volna lenni, s nem pedig a bánaté!

Találkozásunkra rá egy héttel később sms-ben írtam: „Felhívlak, jó?” – tudni szerettem volna,

miképpen kapom meg a számomra annyira fontos apróságokat. Öt perc múlva csöngött a

mobilom:

– Jó – kezdte kedvesen Márk. – Holnap majd felhívlak. – És ebben maradtunk, de pénteken nem jelentkezett.

 

Szombaton fél-tizenkettőkor csöngött a mobilom, amikor akár családi környezetben is

lehetettem volna, de szerencsére nem így történt.

– Képzeld el –, kezdte lelkesen a férfi -, van munkám: egy új heti lapnál alkalmaznak.

Annyira örülök. Hétfőn majd hívlak. – Repesett a boldogságtól. Tele volt tervvel,

energiával.

– Jaj de jó, hogy végre van munkád. Rendben, hívjál hétfőn – tiszta szívből örültem a

másik sikerének. „Végre van munkája!” Én eddigi életemben csak két hétig voltam munka

nélkül, és nagyon jól emlékszem, mennyire izgattam magamat emiatt.

 

Kabala gyűrű

Hétfőn fél tizenkettőkor hívott fel, éppen a munka közepében voltam:

– Gyere a Moszkva-térre egy órára – javasolta barátságosan.

– Nem megyek sehova – fakadtam ki. – A kocsim a szervízben van, senki kedvéért nem

mozdulok, találkozzunk máskor. – És tényleg így gondoltam, csak akkor megyek a városba,

ha visznek. Reggel meg tudtam szervezni, hogy egy közelemben lakó ügyfél vitt be a

munkahelyemre, illetve ő is hozott haza. Nem, egyszerűen nem engedtem magam

szétcincálni, mert ezekben az órákban úgy éreztem, hogy mindenki tőlem akar valamit,

általam akarja megoldani az életét stb.

– Jól van, alkalmazkodom hozzád – adta meg magát a férfi.

– Csütörtökön 11 órakor – javasoltam.

– Rendben.

Szerdán délután sms-ben kértem Márkot, hogy találkozzunk egy órával korábban, erre

válaszában írta, hogy nem fog nagyon ráérni, mivel a munkából ki sem látszik.

Ezt kissé meg kellett emésztenem, hiszen titokban arra számítottam, hogy együtt leszünk megint.

 

Csütörtökön nem késtem, sőt, tíz perccel korábban érkeztem – hiába a forgalmat nem lehet

előre kiszámítani. Egy olyan helyre álltam a Nyugati Pályaudvarral szemben, ahová épp oda

sütött a felkelő Nap, és kevésbé fáztam a szélben. Pisilnem is kellett, és nagyon drukkoltam,

hogy felmentő seregként Márk hamarosan megérkezzen. Igen, a férfi pontos volt, és ahogy

meglátott a sötétbarna műszőr bundámban, kitárt karokkal futott felém, és üdvözlésül

szorosan átölelt. Pár perc múlva már a férfi lakásán voltunk. Első megmozdulásom a vécéhez vezetett.

 

– Mai napon ez volt az első jó dolog, ami megtörtént velem – mondtam kijövet a fürdőszobából elégedetten.

– Hány perced van?

 

– Nyolc.

– Az nem valami sok – szontyolodtam el, de szerencsére már erre a sorscsapásra

előzőleg lélekben felkészültem. Ha akkor zúdul rám ez a borzasztó hír, biztos szörnyet halok.

 

Elővette pénztárcájából a kabala gyűrűmet, de előtte megmutatta a két fia fényképét. Nagyon szereti gyerekeit – ezt jó volt érzékelni.

 

– Amikor itt hagytad nálam, én figyelmeztettelek, hogy vedd fel.

– Én meg egyáltalán nem hallottam a nagy sietségben. – És tényleg, akárhogy is

próbálom erre az általa adott állítólagos figyelmeztetésre visszagondolni, nem megy sehogy sem.

 

– Kérsz kávét? – és már kezdte is készíteni. Láttam rajta, hogy örül annak, ha adhat

valamit. – Tudod, mostanában alig alszom. Amíg nem volt munkám, amiatt, most meg

azért, mert van munkám. Határidőre kell a kész anyagot leadni, de a tárgyi feltételek

nincsenek meg. Be kellett volna jutnom a szerkesztőségbe, de a kulcsot meg nem

találtuk. Különböző embereket próbáltam felhajtani, de a pótkulcsot sem találtuk.

Gyakorlatilag egész éjszakám erre ment rá, végül a hajnalban jövő takarító nők

engedtek be a munkahelyemre. Jó, mi?

– Szegény!

Átölelt a férfi szorosan, szó nélkül, esetlenül, súlyosan.

– Pár perc alatt is lehet jót szexelni – így én.

 

A folytatás nem marad el…

 

A beköszöntőt itt olvashatjátok el!

Az 1. részt itt olvashatjátok el!

A 2. részt itt olvashatjátok el!

A 3. részt itt olvashatjátok el! 

A 4. részt itt olvashatjátok el!

Az 5. részt itt olvashatjátok el!

A 6. részt itt olvashatjátok el!

A 7. részt itt olvashatod el!

A 8. részt itt olvashatod el!

A 9. részt itt olvashatod el!

A 10. részt itt olvashatod el!

A 11. részt itt olvashatod el!

A 12. részt itt olvashatod el!

A 13. részt itt olvashatod el!

A 14. részt itt olvashatod el!

A 15. részt itt olvashatod el! 

A 16. részt itt olvashatod el!

A 17. részt itt olvashatod el!

A 18. részt itt olvashatod el!

A 19. részt itt olvashatod el!

A 20. részt itt olvashatod el!

A 21. részt itt olvashatod el!

A 22. részt itt olvashatod el!

 A 23. részt itt olvashatod el!

A 24. részt itt olvashatod el!
A
 25. részt itt olvashatod el!
A
 26. részt itt olvashatod el!
A 27. részt itt olvashatod el!
A
 28. részt itt olvashatod el!

 A 29. részt itt olvashatod el!

 A 30. részt itt olvashatod el!

A 31. részt itt olvashatod el!

 

 Aki igényt tart a további blogjaimra, figyeljen egy kicsit jobban, mert a blogom linkje meg fog változni

az alábbira,

tehát nem a régi “csatornán” érkeznek elmés, magvas, meg nem ismételhető okfejtéseim. Legyetek TI IS RÉSEN! Ez nemcsak a férfiakra értem!

Skype elérhetőség:

simon.mara2

A Facebook-on itt veheted fel velem a kapcsolatot!

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin egyelőre még itt, megteheted! S utána tedd a kezedet a szívedre…

 

 

 

 

 

 

 

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük