Mikor berogytam kocsimba és egy kicsit kiszusszantam magamat, rögtön felfedeztem, hogy a
Rumcájsz esősapkámat és az egyik kabala gyűrűmet ott hagytam a lakásban. Aznap meg is
írtam email-ben Márknak, nehogy barátnője fedezze fel előbb, és még bajt okozzak ezzel.
Mindent szerettem volna, csak egyetlen egyet nem tiszta szívemből: a másiknak bajt okozni.
Az öröm forrása szeretettem volna lenni, s nem pedig a bánaté!
Találkozásunkra rá egy héttel később sms-ben írtam: „Felhívlak, jó?” – tudni szerettem volna,
miképpen kapom meg a számomra annyira fontos apróságokat. Öt perc múlva csöngött a
mobilom:
– Jó – kezdte kedvesen Márk. – Holnap majd felhívlak. – És ebben maradtunk, de pénteken nem jelentkezett.
Szombaton fél-tizenkettőkor csöngött a mobilom, amikor akár családi környezetben is
lehetettem volna, de szerencsére nem így történt.
– Képzeld el –, kezdte lelkesen a férfi -, van munkám: egy új heti lapnál alkalmaznak.
Annyira örülök. Hétfőn majd hívlak. – Repesett a boldogságtól. Tele volt tervvel,
energiával.
– Jaj de jó, hogy végre van munkád. Rendben, hívjál hétfőn – tiszta szívből örültem a
másik sikerének. „Végre van munkája!” Én eddigi életemben csak két hétig voltam munka
nélkül, és nagyon jól emlékszem, mennyire izgattam magamat emiatt.
Kabala gyűrű
Hétfőn fél tizenkettőkor hívott fel, éppen a munka közepében voltam:
– Gyere a Moszkva-térre egy órára – javasolta barátságosan.
– Nem megyek sehova – fakadtam ki. – A kocsim a szervízben van, senki kedvéért nem
mozdulok, találkozzunk máskor. – És tényleg így gondoltam, csak akkor megyek a városba,
ha visznek. Reggel meg tudtam szervezni, hogy egy közelemben lakó ügyfél vitt be a
munkahelyemre, illetve ő is hozott haza. Nem, egyszerűen nem engedtem magam
szétcincálni, mert ezekben az órákban úgy éreztem, hogy mindenki tőlem akar valamit,
általam akarja megoldani az életét stb.
– Jól van, alkalmazkodom hozzád – adta meg magát a férfi.
– Csütörtökön 11 órakor – javasoltam.
– Rendben.
Szerdán délután sms-ben kértem Márkot, hogy találkozzunk egy órával korábban, erre
válaszában írta, hogy nem fog nagyon ráérni, mivel a munkából ki sem látszik.
Ezt kissé meg kellett emésztenem, hiszen titokban arra számítottam, hogy együtt leszünk megint.
Csütörtökön nem késtem, sőt, tíz perccel korábban érkeztem – hiába a forgalmat nem lehet
előre kiszámítani. Egy olyan helyre álltam a Nyugati Pályaudvarral szemben, ahová épp oda
sütött a felkelő Nap, és kevésbé fáztam a szélben. Pisilnem is kellett, és nagyon drukkoltam,
hogy felmentő seregként Márk hamarosan megérkezzen. Igen, a férfi pontos volt, és ahogy
meglátott a sötétbarna műszőr bundámban, kitárt karokkal futott felém, és üdvözlésül
szorosan átölelt. Pár perc múlva már a férfi lakásán voltunk. Első megmozdulásom a vécéhez vezetett.
– Mai napon ez volt az első jó dolog, ami megtörtént velem – mondtam kijövet a fürdőszobából elégedetten.
– Hány perced van?
– Nyolc.
– Az nem valami sok – szontyolodtam el, de szerencsére már erre a sorscsapásra
előzőleg lélekben felkészültem. Ha akkor zúdul rám ez a borzasztó hír, biztos szörnyet halok.
Elővette pénztárcájából a kabala gyűrűmet, de előtte megmutatta a két fia fényképét. Nagyon szereti gyerekeit – ezt jó volt érzékelni.
– Amikor itt hagytad nálam, én figyelmeztettelek, hogy vedd fel.
– Én meg egyáltalán nem hallottam a nagy sietségben. – És tényleg, akárhogy is
próbálom erre az általa adott állítólagos figyelmeztetésre visszagondolni, nem megy sehogy sem.
– Kérsz kávét? – és már kezdte is készíteni. Láttam rajta, hogy örül annak, ha adhat
valamit. – Tudod, mostanában alig alszom. Amíg nem volt munkám, amiatt, most meg
azért, mert van munkám. Határidőre kell a kész anyagot leadni, de a tárgyi feltételek
nincsenek meg. Be kellett volna jutnom a szerkesztőségbe, de a kulcsot meg nem
találtuk. Különböző embereket próbáltam felhajtani, de a pótkulcsot sem találtuk.
Gyakorlatilag egész éjszakám erre ment rá, végül a hajnalban jövő takarító nők
engedtek be a munkahelyemre. Jó, mi?
– Szegény!
Átölelt a férfi szorosan, szó nélkül, esetlenül, súlyosan.
– Pár perc alatt is lehet jót szexelni – így én.
A folytatás nem marad el…
A beköszöntőt itt olvashatjátok el!
Az 1. részt itt olvashatjátok el!
A 2. részt itt olvashatjátok el!
A 3. részt itt olvashatjátok el!
A 4. részt itt olvashatjátok el!
Az 5. részt itt olvashatjátok el!
A 6. részt itt olvashatjátok el!
A 7. részt itt olvashatod el!
A 8. részt itt olvashatod el!
A 9. részt itt olvashatod el!
A 10. részt itt olvashatod el!
A 11. részt itt olvashatod el!
A 12. részt itt olvashatod el!
A 13. részt itt olvashatod el!
A 14. részt itt olvashatod el!
A 15. részt itt olvashatod el!
A 16. részt itt olvashatod el!
A 17. részt itt olvashatod el!
A 18. részt itt olvashatod el!
A 19. részt itt olvashatod el!
A 20. részt itt olvashatod el!
A 21. részt itt olvashatod el!
A 22. részt itt olvashatod el!
A 23. részt itt olvashatod el!
A 24. részt itt olvashatod el!
A 25. részt itt olvashatod el!
A 26. részt itt olvashatod el!
A 27. részt itt olvashatod el!
A 28. részt itt olvashatod el!
A 29. részt itt olvashatod el!
A 30. részt itt olvashatod el!
A 31. részt itt olvashatod el!
Aki igényt tart a további blogjaimra, figyeljen egy kicsit jobban, mert a blogom linkje meg fog változni
az alábbira,
tehát nem a régi „csatornán” érkeznek elmés, magvas, meg nem ismételhető okfejtéseim. Legyetek TI IS RÉSEN! Ez nemcsak a férfiakra értem!
A Facebook-on itt veheted fel velem a kapcsolatot!
