Sirály!
Tegnap (2015. augusztus 22-én, szombaton) reggel fél 10-kor hívják Danit, hogy két helyük van még a mini buszban, ha akarunk, mehetünk a tengerpartra. Éppen még reggeli előtt volt. Igaz, nem is volt semmi ehető. Vásárlás előtt álltunk éppen.
– Mi van? -, kapom fel a fejem, mint amikor a harci kürtöt meghallja a vadászkutya. – Mi az, hogy ha akarunk, akkor megyünk? Azonnal hívd vissza, hogy rohanunk!
Fél óránk volt, hogy elkészüljünk. Fél óra! Mi az? Egy pislantás az egész, ám a cél mindennél fontosabb! Egy szál, szakadt bugyiban is rongyolok. Azon már nem múlhat. (Valóban, nem találtam egy normális alsóneműt – egy fürdőruha alsóhoz hasonló valamit. A fekete bugyimat is fordítva vettem fel.)
(Lacival éppen most beszéltem skype-on, miközben írok, és kérdezi, hogy miért vagyok annyira izgatott. Mondom neki, hogy a tengerparton voltunk. Erre ő azt mondja, hogy „ne legyél nagyon pornográf!”)
Igen, már összejött a kis csapat, összesen 8-an. Sajnos Kriszta, Dani felesége nem jöhetett velünk – lemondott a javamra -, helyszűke miatt. Igazán sajnáltam. Majd legközelebb!
Két és fél órába tellett az út Conversantig.
Persze Londonból ugyanolyan küzdelembe kerül kijutni, mintha Pestről szeretnénk a Balatonra menni. Volt egy három perces alagút közben, már alig vártam, hogy elhagyjuk, pedig csak három percig tartott. Visszafelé lemértem az időt.
A táj pontosan olyan volt, mint otthon. Semmi különbség. Legfeljebb az út menti növények voltak egy fokkal más jellegűek, de különösképpen nem említésre méltók. Boróka bokor, vad szömörce és társai, fosós szilva meg egyebek!
Ahogy közeledtünk a tengerparthoz, úgy növekedett meg a birka nyájak száma. Talán a megnövekedett pára-tartalom kövérebb legelőket eredményez.
Hol lennénk, ha nem Angliában? Igen, golfpálya az úttól nem messze. A sirályok a pályafelügyelők!
Amit eddig láttam: hihetetlen unalmasak az angol házak. Egyenház sorok halmaza kis vagy jelentéktelen kertekkel. Nem azért, hogy haza beszéljek – sosem voltam részrehajló -, de ha bemegy az ember például Csepel-sziget bármelyik kisebb településére, több fantáziát lát az épületekben és kertekben, mint itt, Angliában.
De mi az a gyűrődés, ami ne érne fel a ránk váró kalandhoz, élményhez képest?
Ekkor már csak pár perces, sietőre vett menetelés van hátra a tengerhez, mint a kis teknőcök, nemsokkal a születésük után:
Isteni dagonyázás:
Ismerkedés a nagy vízzel:
Isteni társaság:
Isteni kaja:
végre STRANDOLUNK!
Isteni homok és víz, hatalmas tér. Messzelátóvá váltam megint! Beúszni s még beljebb, a hullámokkal viaskodva közben. Mindent megér, ahol már már csak a sirály jár, és röhög rajtam, hogy mi a szöszt keresek ott? Itt már valóban csak a tarajos hullámok vívják csatájukat. A folyamatos zaj is halkabb. Aztán el kezded a hullámok felhajtó erejét felhasználni, mely a part felé sodor téged.
Ez több mint sirály!
Már évekkel ezelőtt elkezdődött ez a sorozat, a Londoni tévelygések – remélem – sokak örömére. Ebben a kategóriában itt nézelődhettek:
https://simonmara.com/category/london/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
