(A beköszöntő kép Michael Schneidhofer megosztásából származik)

Hárem a kislány!

Mint tudjuk, London a legkülönbözőbb típusú népek olvasztó tégelye. Ezen tégelybe került nemzetek meg próbálják identitásukat megőrizni kisebb-nagyobb sikerrel.

Kedvenceimmel kezdem – és azokkal is fejezem be -, a muszlimokkal, akik a többnejűséget tartják normálisnak. Miért kellene nekik szeretőt tartaniuk, amikor két-három feleséggel meg tudják oldani nemi gerjedelmüket? Igaz, ezeket az asszonyokat és a tőlük származó gyermekeket el kell tartaniuk. Vagyis van miért dolgozniuk bőven.

A kacagó, derűs országból, a Fülöp Szigetekről származó Krisztina, az én drága kis menyem azt mondja erre, hogy hozzá sokkal közelebb áll a muszlimok felfogása, mint a képmutató európaiaké:

Mert az európai férfi titokban szűri össze a levet több asszonnyal, csak azokat nem tartja el. Néha vesz nekik egy ócska kis fülbevalót meg puha papucsot és kész!

Itt, Londonban, ahol fiamék élnek, szintén sok muszlim család talált otthonra. Bepillantást persze egyáltalán nem engednek életükbe, viszont néha úgy járunk velük, mint amikor az edény fedele felemelkedik a hatalmas hő hatására.

Kora délután még irtó kellemes a napsütés, ám nincs kedvem semmihez az ég adta világon, csak olvasni szeretnék. Felvágásképpen elárulom: angolul. Az igazság az, hogy szenvedek, mint a kutya közben, mert sűrűn kell használnom a szana-széjel lapokból álló szótáromat. Szóval birkózom a szavakkal, és már rég levettem minden felesleget magamról, már csak bikiniben ülök a küszöbön.

A „törzshelyem” elszeparált a fő vonulási csapásvonaltól. Vagyis egyáltalán nem vagyok szem előtt. Ám kora délután – ezt már megfigyeltem, menetrendszerűen – megélénkül a muszlim családok élete, és mint a gyíkok, kiáramlanak a mezőre a búvó helyeikről. S egyszer csak elém csámpáskodott egy maximum másfél és egy két év körüli, egres méretű, kis feketébe hajló bőrű krapekocska. Óvatosan csámpáznak, mintha tudnák, hogy erre nem frankó valami.

Az előttem álló furgont megkerülik óvatosan, és ekkor előkerül az apa is. Ő egy fiatal cserebogár jellegű férfi. Messzíről lerí róla, gondok gyötrik egyfolytában, hiszen London számára – mint hithű muszlim, ahol az erkölcsi normák merő ellentétesek Európa szabad elvűségével szemben – maga a földi pokol.

Meglát engem, ahogy lezserül és ártatlanul ülök a nap és testem által felmelegített, fából készült küszöbön – nem eszem a küszöböt, tisztázzuk -, több könyv társaságában. Az ifjú cserebogárnak elég volt egy pillantás, hogy felmérje: ez maga a fertő! Egy nő – felborzolt tollakkal a feje tetején – hajmeresztő séróval, „meztelenül” ül a küszöbön. Csakhogy tudjuk, egy meztelen kar is égbe kiáltó bűnnek számít!

Nem, ez neki a soknál is „sokabb”. A pillanat töredéke alatt begyűjti csemetéit, még mielőtt beivódna látványom gyermekei recehártyájába, mint a testet öltött tilalom, maga! Még mielőtt ártatlan tudatukba örök ékként verne gyökeret a fránya gondolat, hogy a nőknek nemcsak fátylaik vannak és nemcsak meztelen szemük van, hanem még testük is, amit használni is szoktak erre-arra.

Már évekkel ezelőtt elkezdődött ez a sorozat, a Londoni tévelygések – remélem – sokak örömére. Ebben a kategóriában itt nézelődhettek:

https://simonmara.com/category/london/

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)