Elena 1. levele
(május 16.)
eléggé érdekes volt számomra – mint ahogy a többi is egytől egyig -, mert azt írta:
„annyira köszöni, hogy válaszoltam neki. A csodálkozástól nem jutott szóhoz.” (Anyám! Én válaszoltam neki, amikor még nem is kaptam tőle semmit sem soha?! Ezt csinálja valaki utánam!)
„Ritkán használom ezt az email-omat, ezért bocsánat a késésért -, írja Elena levelében. – „Remélem, minél hamarabb válaszolsz nekem. Én szeretnélek minél előbb téged megismerni.
Megígérem, hogy legközelebb küldök neked egy fényképet magamról és többet fogok magamról beszélni.
Várom türelmetlenül a válaszodat.
Töltsd kellemesen a napodat!
Vigyázz magadra!”
Na, kérem. Ez megvolt. De csodálkozni csodálkoztam. És ha azt írta, hogy a következőben majd küld nekem egy fotót magáról, akkor miért csatolt mégis egy képet csinos kis pofikájáról? A nők kiismerhetetlenek! Hát nem tudtam?
Egy helyes kis orosz nőci nézett le rám kicsit szomorkásan. Sötét, hullámos hajával keretezett arca enyhén csontos – szlávoknál ez megszokott -, barna, picit bánatosra sikeredve.
Elena 2. levele (május 26.):
„Hello!
Én vagyok megint. Ahogyan megígértem, elmondok egy-két dolgot magamról. 28 éves vagyok. Sosem voltam férjnél és gyerekem sincs, 166 cm magas, 51 kg. Eléggé érzékeny személy vagyok. Hiszem, hogy maga az élet fizikai, érzelmi és spirituális szinten értendő.
Szeretem a természetet, a vizet, szeretek olyan emberrel lenni, aki értékel engem.
Őszinte vagyok ahhoz, aki szintén őszinte. Egyébként bolti eladó vagyok. Nagyon szeretem munkám. Örömmel tölt el, ha valakinek tudok abban segíteni, hogy még szebben nézzen ki, mint előtte.
Oroszországban élek, Novoszibirszkben, Szibéria kapujában. Szeretnék a Te országodba eljutni. Szeretem hazámat, de foglalkoztat az a gondolat, hogy kitekintsek a nagy világba.
Az élet itt nagyon komplikált. Bár tudom, hogy külföldön is legalább ennyire komplikált. Pár évvel ezelőtt Ausztráliában dolgoztam, nagyon szerettem ott lenni. Tudom, hogy mi vár rám, ha külföldre utazom. Nem akarom az időmet pazarolni. Elhatároztam, hogy találok egy olyan személyt, aki együtt lesz velem örömömben és bánatomban is egyaránt.
Nagyon sokat dolgozunk, ez sok időt vesz igénybe, és pont a legfontosabb hiányzik az életünkből: a szerelem és a család.
Amikor Ausztráliában éltem, volt egy kapcsolatom. Lejárt a tartózkodási engedélyem, és vissza kellett mennem a hazámba. Ő nem várt meg, hogy újból találkozzunk, ő a bonyodalmakat nem komálta. Nagyon kemény életszakasz volt számomra, de lassan megtanultam kezelni. És most megint kész vagyok egy új szerelemre, és ez a férfi ráadásul még külföldi lesz. Remélem, téged nem zavar, hogy orosz vagyok.
Meg szeretnélek ismerni, érteni. Nekem nem kell a Te pénzed. Az internet pontosan alkalmas az ismeretségek felvételére és megerősítésére. Remélem, tetszik a fotó rólam. Nem vagyok egy modell természetesen. Én egy átlag orosz lány vagyok, aki a boldogságát keresi. Nagyon remélem, hogy érdeklődsz irántam, és nemsokára hallok felőled. És talán a jövőben lesz alkalom személyesen is találkozni egymással. Én háromszor megyek internet kávézóba egy héten. Ez az oka, hogy miért írok neked levelet.
Remélem, most már jobban értesz engem, és türelmetlenül várom válaszodat. Elena”
Természetesen megint elküldte ugyanazt a fényképét magáról.
Ám ekkor már azt gondoltam, hogy mégis csak válaszolok, amit másnap meg is tettem. És úgy éreztem magam, mint általános iskolás koromban, amikor egy orosz kisfiúval leveleztem. Igaz, akkor nem volt internet. És vele oroszul, míg Elenával angolul közlekedem…
A 2. fejezetet itt tudjátok megnézni!
A 3. fejezetet itt tudjátok megnézni!
A 4. fejezetet itt tudjátok megnézni!
marasimo@gmail.com
Skype elérhetőség:
simon.mara2
És ha barangolni akarsz blogom lankáin,
