Dalolj csak, kis pacsirta!
Ő a legfiatalabb a három grácia közül, értékes öt évvel. (Azaz Jutka, Erika és Én egy életre szóló barátnők.) Szőke, babaszépség, hatalmas,
zöld szemekkel, érzéki ajkakkal. Ám ha el kezdünk vele beszélgetni,
kiderül, messze nem az, mint amire gondolunk. Mert a szőke szépségek üres locsogása nem jellemző rá. Csak egy, az viszont nagyon:
ha bántja valami vagy foglalkoztatja elméjét, biztosak lehetünk
abban, hogy fél órán belül legalább háromszor elismételi gondolatát.
Ekkor rá kell szólni, hogy állj, ne tovább!
A férfiak ragadtak rá, de mindig olyanok, akik maximálisan ki akarták használni. Persze őt nem nagyon lehet, de végül is egyetlen férfit
mégis csak közelébe engedett. Ezen el is csodálkoztunk Jutka barátnőmmel, hogy miért pont Laci az? A tíz évvel idősebb László az
Operaház énekkarában énekelt. Ám emellett szeretett kereskedni,
nem is értem miért nem lett inkább kereskedő? (Ez utóbbi tulajdonságát örökölte fia.) Szerette a pénzt, kedvére
volt, ha másokat használhat. Önzőségből ő sem maradt el a
többiek mögül. Képes volt azon spórolni, hogy a nagy téli
hidegekben inkább nem kapcsolta be a fűtést, mert sokba került. Közben egy szem fiukkal, Marcival majd megfagytak a kisszobában.
Na jó, megint elszaladt a ló alattam!
Halottról jót vagy semmit, mert szegény férje rákban meghalt. Előtte azonban sokat szenvedett. A kis Marcira, aki még akkor talán tíz
éves sem lehetett, már csak Erika és Ilonka néni, a nagymama vigyázott gondosan.
Erika művészlélek, üveget és minden egyebet, amire festeni lehet, ő fest, ékszereket és minden egyéb kiegészítőt készít. Hangja akár a pacsirtáé. Szíve-lelke, mint egy végtelenített búzamező.
Meddő nyár
A meddő nyarat lassan a kiégett ősz követte. Emlékszem, utaztunk férjemmel István öccséhez (aki református lelkész) autóval egy
nyári napon. Akkor még valami ócska kétütemű kocsival
rendelkeztünk: talán Warburggal. (Az autómárkákkal sosem voltam tisztában. Már lassan negyed évszázada lakunk itt, Budafokon,
de még most sem tudom, kinek milyen kocsija van a lakók közül.
Kit érdekel?)
Ültem az anyós ülésen, és elfogott a menetrendszerű keserűség. Nem szóltam egy árva szót sem, csak szép lassan csordogáltak lefelé a
könnyeim mind a két szemem sarkából anélkül, hogy azokat letöröltem
volna vagy hatalmam lett volna afölött, hogy elállíthatnám esetleg. Ez
olyan természeti jelenségnek számított, mint az északi fény.
Tőlem teljesen független. Némán, kővé meredten ültem, mint egy
megfagyott szobor. Közben valami indifferens zene szólt az autóban.
Hogy Laci mit érzékelt ebből? Nem tudom.
Fejetlen telefonálás
Belső utasításomnak megfelelően úgy éreztem, hogy muszáj beszélnem a másikkal, ha kell, az életem árán is. Éreztem, a vesztembe rohanok.
Egyre jobban szorongtam. A fájdalom olyan természetes kísérő jelenséggé vált életemnek, mint másnak a reggeli fogmosás vagy a
levegővétel…
A folytatás nem marad el…
A beköszöntőt itt olvashatjátok el!
Az 1. részt itt olvashatjátok el!
A 2. részt itt olvashatjátok el!
A 3. részt itt olvashatjátok el!
A 4. részt itt olvashatjátok el!
Az 5. részt itt olvashatjátok el!
A 6. részt itt olvashatjátok el!
A 7. részt itt olvashatod el!
A 8. részt itt olvashatod el!
A 9. részt itt olvashatod el!
A 10. részt pedig itt olvashatod el!
A 11. részt itt olvashatod el!
A 12. részt itt olvashatod el!
A 13. részt itt olvashatod el!
A 14. részt itt olvashatod el!
A 15. részt itt olvashatod el!
Más, egészen más:
Sokan nem értik, miért blogolnak egyesek, pld. én. Minimum két dolog vezérel, egyrészt mert imádok közölni, másrészt az online marketing a pénzszerzés egyik igen speciális eszköze. Ha nem figyelek oda, még végül megtanulom, hogy lehet az interneten pénzt “csinálni”.
Akit érdekli egy új, egy ütős megoldás, iratkozzon fel az ingyenes hírlevelemre, vegye fel a kapcsolatot velem, és hadd szóljon!
Simon Mara
marasimo@gmail.com
Skype elérhetőség:
simon.mara2
A Facebook-on itt veheted fel velem a kapcsolatot!
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted! S utána tedd a kezedet a szívedre…
Telefon számom: 06-20-9287-353