Egy kukkoló élvezte volna!

Az érv, ellenérv csókká feszült. Abban a kis autóban összeért a két száj, oly édes, hosszú csókban, ami igen ritkán adatik meg. Márk nem volt rest. Előbb kigombolta a ruhám elől, ahonnan szabadesésben buggyantak elő alma alakú melleim – nem kicsik, nem hatalmasak, ám annál formásabbak -, majd mindkettőt külön-külön isteni finoman, hosszan megcsókolta.

Az érzések szétáradtak, körbe-karikában hullámoztak a kocsiban.

A kezek önkívületi útjukra indultak. Megsimogattam a férfi meztelen karját, a trikó alól kibukkanó izmos hasát, a farmerba bújtatott „fontos alkatrészét”. A pólója alól egy nem túl cizellált, tetovált pillangó rajzolódott elő. Nem vagyok híve a tetoválásnak, de ez egészen véletlenül tetszett.

Senki sem járt arra, legalább is így gondoltam, de ha igen, a bepárásodott ablakokon keresztül nem sokat látott volna.

Pedig egy kukkolónak izgalmas téma lenne egy ilyen első belefeledkezés, ahogy a férfi bal keze a selymes női combokon felfelé kúszik céltudatosan.

Nem bánom: vessenek meg. Nem álltam ellen – semmi jónak nem vagyok az elrontója -, combjaim önkéntelenül szétnyíltak, mint érett őszi barackok. Már tapasztalt harcos voltam a szerelem ösvényén, abszolút tudtam, mi a jó. Csak kizárólag a rossznak álltam ellen világ 

életemben. A férfi minden megmozdulása egyszerűen isteni volt. Ujjai már a fekete csipkés bugyim szélénél „türelmetlenkedtek”. Nem váratott magára a beljebb hatolás élménye, combjaim kicsit eltávolodtak egymástól, a gyík ujjak besiklottak a nedves női

szemérem mélyére. Olyan határtalan, felkavaró izgalmat okozott a nem várt esemény bennem, hogy szinte el is élveztem. A csók elementáris volt, mindent elsöprő. Ez nem gyakran esik meg az ember lányával.

Hogy mennyi idő telhetett el ilyen mámoros ölelkezésben, nem stopperolta senki sem, ám minden jónak vége szakad. Mindketten teljesen átlényegültünk.

– Legközelebb úgy találkozunk, hogy több időnk legyen egymásra.

– Jó –, pihegtem vonásaimat egyengetve.

A férfi búcsú mondataiban ez a furcsaság szerepelt, ami teljesen megdöbbentett engem:

– Én gonosz vagyok. – Így, kijelentő módban.

– Mindenkiben van gonoszság szerintem –, próbáltam szelídíteni előbbi gondolatát. – Tele vagyunk ellentmondásokkal, állandóan küzd bennünk a rossz a jóval.

Budán kiszálltam a férfi kocsijából, de legszívesebben még maradtam volna sokáig. Építő magányomban gondolkodtam el azon, mi a csudának kellett neki a pisztoly, amit a kocsi hátsó ülésén tartott, és direkt felhívta rá a figyelmemet? Vagy csak fel akart vele vágni, hogy milyen kemény legény ő? Ki tudja?

Mindent egybevetve végtelen örömmel töltött el ez a találkozás. Íme egy férfi, aki mester fokon figyel rám, kedves végtelenül, és valószínűleg igen nagyszerű szerető is. Kell ennél több? Hazafelé-menet írtam egy verset. Elégedett voltam a világgal, ki sem lehet mondani, mennyire.

A folytatás nem marad el!

A beköszöntőt itt olvashatjátok el!

Az 1. részt itt olvashatjátok el!

A 2. részt itt olvashatjátok el!

A 3. részt itt olvashatjátok el!

A 4. részt itt olvashatjátok el!

Más, egészen más:

Sokan nem értik, miért blogolnak egyesek, pld. én. Minimum két dolog vezérel, egyrészt mert imádok közölni, másrészt az online marketing a pénzszerzés egyik igen speciális eszköze. Én egy ilyen online marketing rendszerben vagyok benne, ahol megtanítják velünk, tevékenységünkkel hogyan tudunk egyre hatékonyabban bevételhez jutni.

Akit érdekli egy új, egy ütős megoldás, iratkozzon fel az ingyenes hírlevelemre, vegye fel a kapcsolatot velem, és hadd szóljon!

Simon Mara

marasimo@gmail.com

Skype elérhetőség:

simon.mara2

https://www.facebook.com/simon.mara.14

Mit piszmogtok? Eltelik az élet! Legyetek kíváncsiak! 

Hadd öregedjetek meg minél előbb!

Ne csak én!

Amennyiben a blogok között szeretnél 

barangolni, itt megteheted!

Mobil számom: 20-9287-353