Mizujs?

Bocs, elfelejtettem mondani, hogy Ádám Facebook oldalán nem lehetett látni egyetlen egy fotót sem róla – csak egy pacnit – és „természetesen” egyetlen egy adatot sem. Teljesen normális dolognak látszott ez az ő részéről.

Eljött vasárnap este, csend. Már kedd is erősen a végét járta. Csend. Hívja Éva Ádámot paradicsomi hangulatban:

– Mizujs?
– Neked melyik nap lenne jó? Szerdán délben hívlak – válaszol Ádám.

Éva megnyugodott. Neki egyébként teljesen mindegy melyik nap találkoznak. „O.k., holnap megtudom, mikor találkozunk.”

Szerda délután négy órakor csak felhívta barátnőm Ádámot, hogy „mizujs”.
– Ha a tárgyalásnak vége, azonnal hívlak -, írta a férfi interneten.

Már este hét óra. Nonstop tárgyalás. Bele az éjszakába? Nincs moccanás. Megint rákérdez Éva, „mizujs”.
– A gázszerelő van nálam, ha elmegy, rögtön hívlak.

Már nem bírta türtőztetni magát barátnőm, és ezt írta:

– Valld be, hogy beleszerettél a szerelőbe. Lehet hogy az anyacsavar ejtett rabul, amit a szerelő rántott elő a zsebéből. Tudom, minden csak ízlés kérdése.

Ekkor ez a galamb lelkű nő egy kicsit felhúzta magát. Talán csak nem tartja sakkban ez a gázszerelő, és kedvesének a fejéhez pisztolyt tart, hogy ne telefonálhasson neki?

Este tízkor aztán berágott – jó magyar nyelvhasználattal élve – az én aranyos barátnőm. És kikapcsolta a telefonját és az internet szolgáltatást.

Ez volt a nyitány – Magyaroszágon tartózkodásával kapcsolatosan. És a folytatás sem volt különb.

Állandóan tájékoztatta Ádám Évát, hogy éppen az ország mely területén tárgyal, melyik benzinkutat hagyja el éppen, de el nem fújta a szél a mesés Felvidékre ezt a derék aranyrög-kereskedőt, pedig már közel két hónapja lébecol hazánkban.
Egyik nap például arról tudósította Évát, hogy már hányas kilométer kőnél dekkol éppen, hiszen feléje halad, siet, remegő lábakkal, kezekkel és dobogó szívvel.

– Alig várom, hogy karjaimban tarthassalak -, vallott ki tudja hányadszorra Ádám szerelmet Évának.

– Te ezt nem unod? -, kérdeztem kétkedve, de tudtam, a szerelem vak. És annyira vak, hogy a vaknál is vakabb lehet.

Hiszen a férfi árnyjátékot játszott. Alakját ki nem bontotta élő embernek. Bár létezett, de igazából élő embernek, aki pedig állítólag „hihetetlenül fontos volt számára”, annak nem.

 Folytatás következik,

ha az Internet és a jó Isten ehhez hozzájárul!

Az 1. részt (Az ígéret földje) itt olvashatod el!

A 3. részt itt olvashatod el! 

A 4. részt itt olvashatod el!

Az 5. részt (Mi határozza meg az embert?) itt olvashatod el!

A 6. (egyben befejező) részt itt olvashatod el!

Simon Mara

marasimo@gmail.com

Skype elérhetőség:

simon.mara2

https://www.facebook.com/simon.mara.14

Amennyiben a blogok között szeretnél 

barangolni, itt megteheted!