December 24-én, reggel egy felháborodott pókkal találkoztam – még fel sem ébredtem egyébként! A hősugárzó alól mászott elő, sérelmezte, hogy belepiszkálok az életébe. Azt hitte szegény, hogy karácsonyi ünnepi hangulatom csúcspontját ekkor kezdem futtatni.
Szerző: simonmara
Megszülettem, és ez elég ok volt arra, hogy kíváncsi legyek másokra, a világra, mely körül vesz. Ennek a túlfűtött kíváncsiságnak "köszönhetem" az összes kalandomat, melyeket papírra vetettem - mások és jó magam szórakoztatására. Sajnos sok eltűnt valamerre, mint a vadlovak a messzeségbe.
Mint mindig, most is érdekes helyen voltunk, méghozzá a Buttersea erőműben. Nem gondoltam volna, hogy olyan mértékben el lehet bájolva.
A kanadai ludak és a többi szárnyas állat mind ott tolongott körülöttünk, miután Ekit elvittük a suliba, és mi, Danival megérdemelt pihenésünket töltöttük legalább egy fél óráig egy helyes kis tavacska partján.
Az 56-os megemlékezések belőlem kivarázsolták az alábbi több éves lemaradást szenvedett anyagomat.
A beköszöntő fotó az igen izgalmas Predjama várban készült. Képtelenség minden részletére kitérni ennek a Szlovéniát célba vevő buszkirándulásnak, tehát nem is törekszem a teljességre.
A tavaszi londoni kiruccanásom 2. és egyben fejező része. Összegzésül csak annyit, hogy tele volt fárasztó, de izgalmas részletekkel és kihívással. Még az unokákra is volt időm!
Bár nem a legszerencsésebb a beköszöntő fotó, de akár még azt is hihetitek, hogy egy tündér készül alászállni, megmenteni a Földet…
Ha nincs elég probléma, akkor kreálunk vagy maga, az élet produkál. Két hét története: Micike belépett az élet kapuján.
Miről szólt az elmúlt pár nap Londonban? Számomra érdekes tetők, kiállítások, furcsa emberek, családi, baráti buli és az izgalmas London, maga. Egyszóval: nem unatkoztam!
Sok, „értékes” fotómat csak a Facén használok, pedig ez a blog sokkal hosszabb távon fog létezni, mint az az átkozott socialmedia. Büszke vagyok magamra, hogy egy újabb elismerő plecsnit tűzhetek ki az amúgy sem a legtisztább dzsekim hajtókájára.
