Ideje, hogy kirittyentsek a cilinderemből egy cukorszirupba mártott, párna csücskét szaggató, felcihelődött lelkületű verset, ami tipikus szerelmes vers:
A FÉLNEK A FELE
Félelmem nem alaptalan.
Alapos vizsgálódás után
egy kimerítő éjszakát
kivégezve az alábbiakra
jutottam:
Nálad hagytam énem felét.
Félő, hogy félemberként
nem érem meg életem
delét, és nem érem a
negyedét sem annak,
ami egyébként lehetnék.
Add vissza legalább a
félnek a felét, már azzal is
beérném, hogy ne féljek
én, gyenge lény.
Közétek jönnék, okos
emberek, kik önként
kesernyés nótát fújva
nem senyvedtek, a szerelem
oroszlánszájába nem
dugjátok jól fésült fejetek.
Mert egyesek szerint
csupán elhatározás
kérdése minden. Csak
annyit kell számon ki-
ejtenem: soha többé nem.
Ekkor, hiszen csodák
történtek nem egyszer,
a hétköznapok szikár
rendje leereszkedően
vállon veregetne, mint
bűnbánó gyermeket
megbocsátóan ismét
magához engedne.
Simon Mara
(Lehet, hogy az Érzelemrészvények I. kötetemből van, de lehet,
hogy a 2-ból. Who knows?
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin,
I believe that is among the such a lot significant info for me. And i am happy reading your article. However wanna commentary on some common issues, The site taste is perfect, the articles is in point of fact nice : D. Just right process, cheers