Mindenkinek vannak gyenge pontjai
Nekem a hétfő és a fejem. Többre nem futja ebben a blogban, mert akkor arról már regényt kéne írnom.
(Imádok összekavarni másokat. Ebbe őrülök egyébként bele! Tehát ma már kedd van, ezer éve megírtam ezt az anyagot, és pont most vált olyan sürgőssé, hogy kidobjam a hőlégballonomból! Persze! Hiszen telihold van ma!)
Ez a hétfő elüt a többitől, mert hihetetlen aktivitással vágtam bele a napba. Fél hétkor keltem, és el kezdtem össze-vissza futkározni a lakásban. És közben fogtam a fejem. Látjátok! Így függ össze a hétfővel. Fogtam a fejem, mert még mindig nem raktam rendet – ahogy illet volna.
Nem baj, nyolcra már a laptop-om előtt ültem, hogy az internetet belakjam. Majd a 9-kor kezdődő reggeli meetingen is Vili vezényletével átverekedtem magam. Hasznos információkat kaptam.
Ekkor volt az a pont, hogy gyorsan táncolni valóm támadt. Aztán kísérleteztem a ruháimmal, miközben kerestem egy klassz cuccot, tehát növeltem a rendetlenséget. Természetesen.
Mivel nálam a reggel és az este teljesen egybefolyik, így ez a videó – amit este vettem fel – teljesen beleillik a blogba: Na, ezt a videót a YouTube letörölte. Sorry, ez van!
Aztán megint táncra perdültem. Az ebédet is valahogyan túl kellett élnem. Főznöm kellett volna valamit. Azt elnagyoltam.
És ez így ment tovább. A tánc mindig ott várt ugrásra készen.
Most 18:36 van. Nem kell bekapcsolnom rádiót. Ez a leghelyesebb taktika. Mit gondoltok? Meddig bírom némán, hogy csak a fürdőszobából kihallatszó mosógép hangját füleljem?
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted! S utána tedd a kezedet a szívedre…
(A „szösszenetek” kategóriában még találtok ehhez hasonló anyagokat. Nem ígérem, hogy mindegyik ilyen habkönnyű, mint ez!)
