Úgy döntöttem, hogy legyőzöm természetes lustaságomat, és nem tagadom le, hogy pár hónappal ezelőtt barátnőimmel, Jutkával és Erikával a Kopaszi-gátat jártuk körbe.
Elméletileg könnyű odajutni, de csak elméletileg. Budapesten, az 1-es villamos Infopark állomásánál kell leszállni, és határozott léptekkel déli irányt kell felvenni. Építkezés nehezíti továbbjutásunkat, de ez csak azért van, hogy „föntről” ellenőrizzék: megérdemeljük-e a nagyszerű élményt.
Még mielőtt bevetettük volna magunkat az élményfürdőbe, először leselkedtünk egy kicsit ezen építmény alól. Felkészültünk a vakító napfényre. A videóimra jellemző, hogy éppen az aktuális beszélgetés foszlányait is lehet „élvezni”, de az élet már csak ilyen.
Aki rózsás kismalacként szeretne távozni a helyszínről, csak rajta! Nyugodtan feküdjön ki a Duna-partra, senki nem fogja figyelmeztetni dőreségére. Érdemes vinni fürdőruhát is – tudjátok, nagy észkombájn vagyok, ez egyikünknek sem jutott az eszébe. Megelégedtünk az árnyas fák között sétálni és élvezni a Duna folyó közelségéből származó hűs levegőt, amelynek semmi köze a légkondicionáláshoz. Hála annak a Magasságosságnak!
Itt aztán lehet piknikezni, számháborúzni, játszótéren taszigálódni kis gyerkőcökkel. Nincs olyan korosztály, akik elárvultnak éreznék magukat és feleslegesnek éreznék az itt tartózkodásukat.
Ennyire kultúrált helyre már régen vetett el a Sors. Igaz, még ott jártunkkor – két hónappal ezelőtt – csak néhány étterem volt nyitva, nagy választékra nem számíthattunk. És mivel ebédidőben érkeztünk, betértünk egybe. Jutka barátnőnk meghívott Erikával együtt, legyünk az ő vendége. Nem volt más dolgunk, mint kiválasztani az ételt, és hátra dőlni.
Kellemes hely volt, jó kiszolgálás, guszta kaja. Csak egy bökkenő volt: a hal nem volt jól megsütve. Igaz, csak a két barátnőm mondhatta ezt, mert az ő halaikat nemrég vették ki a mélyhűtőből, és a belsejük nem sülhetett meg. Kellemetlen!
A képen a mit sem sejtő Jutka – aki megvendégelt bennünket – ül és az ínycsiklandozó étek:

Az én adagom kiválónak bizonyult, és ilyen finom sültkrumplit már régen ettem.
Jutka hívta a pincért, hogy ez így nincs rendben. A főnök azt mondta, hogy semmit nem kell kifizetni. Végül is mindenki jól járt, Erikáék annyit tudtak enni, amivel jól laktak, vagyis jutott is, meg maradt is.
A csodás környezettől eltekintve a fagylalt, amely igen nagy kedvencem, csapnivalóan rossz volt. Ilyet, hogy egy fagyinak ne legyen semmilyen íze!
Azt hiszem, ezekből a rövid kis videókból kiderül, nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy igent mondjunk erre a lehetőségre, amely nem igényel nagy energia-bedobást. Nem kell órákat utazni, a pénztárcánkat sem kell állandóan próbára tenni. Persze, ha Szegedről szeretnénk ezt az élményt begyűjteni, érdemes már hajnalban elindulni. Megéri!

A Szöszi-NET sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy ebben a KATEGÓRIÁBAN is nézzenek körül bátran: https://simonmara.com/category/szosszenetek/

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
