- Nem kellett volna kioktatni Ferit, mert ő az én vendégem volt és ő amúgy is egy idős ember. (By the way 63,5 éves ember nekem nem üti meg az idős kategóriát.)
- Tudod, Laci, mennyire örülnék, ha valaki jó szándékúan, és nem bántóan megmutatná nekem a helyes utat. Ha valaki már „idősebb”, az nem jelenti azt, hogy ragaszkodnia kell a tanulatlanságához. Sőt, mivel már nem először beszélgettünk, őt kimondottan egy értelmes embernek tartom. Az értelmes emberek pedig szeretik tökéletesíteni addig megszerzet tudásukat. Mert igen is ESZEM, ISZOM, ALSZOM – ez a helyes. Csak a beképzelt, lebetonozott agyú, stupid emberek horkannak fel mérgesen, ha ott a nagy alkalom, hogy csiszolhatják elméjüket. Miért gondolod azt, hogy ha az ember nem tinédzser, akkor már leáll a légzése és az agyműködése? Én Ferit kimondottan jó fejnek tartom változatlan. Egyébként sem sértődött meg, mivel ismer engem.
- De Te ne mond meg az én vendégemnek, hogy mi a helyes. (Mint látjátok, a férfi-nő párharc ismételt parázs kiújulásának lehettek tanúi.)
Mindezt akkor mondta – persze inkább a fejembe kiabálta -, sőt felsőbbrendűségében töretlenül hívő, Máris szomszéd stílusú férjem, amikor éppen ünneplőbe öltöztettem lelkemet.
Az időzítés – mint mindig – pocsék. Valami egészen különleges csemegét ettünk szombat reggel (2023. 08 12-én) a teraszon, amely reggeliben az ősmagyar hon ízére, a hatalmas fák ágai közül előtörő nap fényére, ásványi anyagok garmadájára, zamatára érezhettünk (volna) rá. A különleges csemege pedig: vadon termő áfonya kipréselt leve, amelynek kút-mély, padlizsán-lila színe van.
Ezzel az isteni nedűvel öntöttem nyakon a zabkásánkat, amibe darált szezámmagot, diót, mákot és mézet teszünk alaphangon.
Ezt az ételt falatonként cuppogva kell elfogyasztani, amikor azt mondjuk nagy áhitattal kórusban:
- Milyen isteni mannát ESZEM. Ez maga a csoda!
Igen, csoda, mert ahogy leparkoltunk az út mentén és bevettük magunkat az állandóan kanyargó útról a méltósággal magasodó, hatalmas, békés fák közé, valóban nyilvánvalóvá vált: az őstermészet vette át a „hatalmat”, és ráadásul medvetalp nyomokra is bukkantunk. Naná, hiszen a medvék is szeretik az áfonyát, a vad málnát. Hogy annak a málnának is milyen isteni íze volt!
Útközben:
Hol is voltunk, a térképen megnézhetitek, de az illatokat nem adom nektek:
„Természetesen” azt a rengeteg áfonyát mind leszedték a helyi cigányok, akik aztán a Mami és családtagjai segédletével az út mentén kis asztalkán árulták a bio csemegét.
Egy igen csontos, nem sok jót megtapasztaló, beesett hasú és arcú, meghatározhatatlan évjáratú férfitől vásároltunk magunknak végül kék áfonyát. Úgy látszik, a Mami közreműködése az ő számára nem volt megfelelő, mert túlságosan nagy sápot akart levenni tőle a sötét bőrű Mami.
Még rántott pulykahúst is kapott szegény, zörgő csontú ember. Kerületét, térfogát megpillantva, nem az jutott eszembe, hogy esténként a tévé előtt McDonald’s szendvicset majszolgat és Coca Colát iszogat.
Ica aktívan pártolta az áfonya-szedést, az más dolog, hogy áfonyát csak már az árusoknál láttunk. Bár álló képet akartam készíteni, de a kép elmozdult:
Vera Még fésűs áfonyaszedőt is hozott magával…
Igaz, amiért mentünk, végül is nem mi szedtük le a két kezünkkel, ám mégis az áhított gyümölccsel térhettünk haza. Na, és még mi került a kosarunkba? Nemcsak fényes-sötétkék színű, mosolygós áfonya, hanem csodálatos energialelőhelyre bukkantunk a hatalmas ős fák tövében, annyit kaptunk belőle, hogy be sem fért az autóba.
A Szöszi-NET sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy ebben a KATEGÓRIÁBAN is nézzenek körül bátran: https://simonmara.com/category/szosszenetek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
