A reggel álmosan indult vagy pedig én éreztem magam álmosnak. Rögtön kinyílt azonban a szemem, amikor feleszméltem a drámai valóságra: este a mikróban hagytam a bedagasztott gluténmentes kenyér masszát.
„Örültem” ennek, mert ez azt jelentette, hogy nem fogok unatkozni ezen a délelőttön sem, mint ahogy szoktam. Kinyitom a mikró ajtaját, és a beköszöntő fotón látható kép fogadott:
Mindenütt, körbe-karikába a magából kikelt tészta hömpölygött.
- Miért nem figyelsz oda?
Férjem részéről a kérdés jogos, de ettől még megtörtént. Ekkor Laci aránylag elhajolt – mátrixos figurába menve – a probléma súlya elől, és kisietett a nyári konyhába, ahol csak a hatalmas téli kosz fogadta és a bánatos élelmiszer alapanyagok laokon csoportokat képezve a helyiség minden sarkában, kivéve, ahol az ő kerékpárjai foglalták el méltó helyüket, a sarokban.
Nincs mit tenni, neki kellett állnom a romokból kibányászni a drága alapanyagból készült tésztát. Mindenki tudja, hogy a gluténmentes liszt a drága lisztek közé tartozik, tehát nem lehettem slendrián. Bár amúgy sem lettem volna az! Ekkor Laci bejött valamiért a konyhába, és pechjére a fejét beverte a mikró kinyitott ajtajába. A feje a gyenge pontja. Képzelhetitek!
Sündisznó állást vettem fel:
- Ki gondolta volna, hogy még mindig nem mentél el vásárolni?
A tészta összekaparása sziszifuszi feladat és idegörlő is egyúttal. Ekkor történt meg, hogy a magasan tárolt mikróból kiszedett kerek, forgó üveg tál hatalmas durranás közepette rapityára törött. Laci ugyan nem vette észre, mert éppen kint tartózkodott, de ki tudja, mit vesz észre utólag?
Tulajdonképpen két ponton véreztem el: a lisztes zacskón feltüntetett írás az én általam megszabott mennyiség felét javasolta feldolgozásra, de én úgy gondoltam: egy kilóból készítek kenyeret, így kevesebb áramot fogok felhasználni. Ez még talán logikusnak is mondható, de a kenyeret előző nap estéjén akartam megsütni, ám a mikró ajtaja mögött lapuló kelt tészta nem kiáltotta: Help! Help! Így szép nyugodtan lefeküdtem. Mire felébredtem, fehér lávafolyam fogadott.
- Inkább vegyél kész kenyeret, minthogy ezt még egyszer átéljük! -, kesergett párom.
- Juj, de okos vagy! El tudod képzelni, hogy ezt meg fogom ismételni? -, kérdeztem hangosan, ám magamban azt gondoltam: van még annyi lehetőség, hogy sikertelen dolgok történjenek meg.
Végül is másfél óráig tartott a tisztaság helyreállítása, Laci elment vásárolni, én pedig egy kicsit lenyugodtam.
- Olyan kemény, mint a beton -, mondta Laci, miután még tíz percre meghosszabbítottam a sütési időt. Valóban igaz. Engem azonban nem érdekel, legfeljebb nem olyan szuper lesz a pékáru minősége, tehát sokkal kevesebbet is fogok belőle enni. Lehet, hogy még nyár végére is marad belőle.
Az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy nem mindig ennyire komplikált volt kenyeret sütnöm. Ezt alátámasztja az alábbi blogom: Amikor a melós nem áll a kapunkban, csikkel a szája csücskében.
Viszont nem szeretem, ha kedvetlenül válok el kedves Olvasóimtól, ezért a tegnapi, békés reggelről mesélek záró akkordként:
Ezen a szent napon friss voltam, mint a harmatos virágszál. Már öt óra körül javában fenn voltam.
- Hoppá -, mondom én magamnak barátságosan. – Kimehetek a kis-Duna partjára én is, ki tart vissza? Megnézem a nap-felkeltét víz-közelben! – Popi gyanakodva kelt fel a helyéről, hogy ilyen korán invitálom sétálni.
A természet irtó zajos már ilyenkor, május vége felé. Madarak kiabálják egymást túl, mindenki részt akar venni a hatalmas nagy zenekarban.
Imádom!
Ennek a leamortizálódott nyugágynak a látványa egy kicsit elszomorított, mert tudom, hogy nemcsak ez a használati tárgy öregedett meg és szanálták ki, de a tulajdonosokkal is valószínűleg ez történt…
Itt még az élet apró jeleit láthatjuk. A pad hívogatóan várja, hogy valaki helyet foglaljon rajta és csodálja a víz nyugalmát, a vadkacsák és sirályok boldog jövés-menését:
A napfelkelte alkalmából készült fotókban azt szeretem, hogy a naplementés fotókkal is pont ilyen hatást tudnék elérni. Egyedül én tudom, mi az igazság.
A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
