Ami kimaradt,

s bennem ragadt, mint a bogáncs. Milyen jó, hogy én vagyok blogom főszerkesztője (samesze is egyúttal), és nem hagyom, hogy témák ússzanak el a nagy semmibe. Ti se hagyjátok, hogy témák tűnjenek el a fene-ködben. Menjetek utána, és lábánál fogva ragadjátok meg, ha egyéb módon már nem lehetséges.

Kérlek benneteket, hogy a fantáziátokat hívjátok nem egyszer segítségül, ugyanis fotók, képek, a mondanivalóm illusztrációi vesztek el a múltban, mert a blogom új rendszerre váltott.

Sok minden kimarad az ember életéből, és azt hiszi, hogy bepótolhatja majd, egy sokkal jobb, adandó alkalomkor. Törölj, törölj! Ez hamis vágány!

Más: egy iskola mellett haladtam el! Sajnálattal állapítottam meg, hogy a színes mozaik kockák olyan halványak voltak, mintha elfogytak volna a színek!

Szeretem, ha törődnek egymással az emberek. Főleg, ha velem. Azt kimondottan díjazom. Például pici, apró, puha puszikkal.

Éppen két órával ezelőtt mondta Laci: „Ha tudom, hogy te ilyen Facebook-őrült leszel, nem vettelek volna el feleségül!” Ugyan is már órák óta görnyedek a laptop-om felett – esős szombat lévén -, és vívom kétségbeesett csatámat a net Istenséggel. Késő bánat!

Most jöjjön az éjszaka és a nappal váltakozása képekben. A kettőség, mely állandó kísérő jelenség életünkben: „majd meghalok, annyira bánatos vagyok” és „és majd meghalok, annyira boldogság töltött el”. Jelen esetben Stratford:

Még egy „nappal és éjszaka” ablakból:

St. Paul’s Cathedral este, nappal más szemszögből:

Az angolok is leleményesek, nemcsak a magyarok. Corsan, tengerparti részen hihetetlenül megnő a parkoló helyek értéke, hiszen nem elég, hogy leverekedtük magunkat a helyszínre, a kocsit valahol ott kell hagyni. A birkalegelőt – jó idő esetén – kiadják napi 5 fontért parkolásért. Vigyázni kell, ha kiszállunk a kocsiból, ne legyen szaros a zoknink.

A témákkal úgy csapkodok, mint a tehén a farkával, mert a legyek zavarják. Titeket ez a váltás nem zavar. Pontosan úgy érzitek magatokat, mintha kényelmesen elhelyezkednétek a lakás különböző zugában, és habos kávét szürcsölgetve beszélgetnénk erről, arról.

Ha jó férfit láttam, mindig üldözőbe vettem, ha éppen úgy adódott. Ezt a skót ürgét nagyon nehezen tudtam egyáltalán lekapni. Nem hagyta magát, csak úgy száguldott. Érdekes módon a többi skót férfival is így jártam. Mintha csak tudták volna, hogy miben sántikálok. Rám  volt írva?

London építkezésére sok minden jellemző, például a „csiki-csuki” ház. Ezt én nevezem így. Emlékeztek a Malom játékra, ahol – amennyiben a kis korongodat sikerül a sarokra biggyeszteni, akkor nyert ügyed van, mert – mindkét irányban tudsz haladni. Ezek a házak is pont ilyenek. Innen kapták tőlem a nevüket:

Na, és nem tudtam napi rendre térni a fölött, hogy miért használják előszeretettel – az új házaknál is – a sötétbe hajló, barna, fekete színt?

És persze ilyen házakban is laknak. Of course szerintem nem legálisan. Még a csóré, plafonról lelógó lámpát is láttam. Nagyon elkapott a menekülési ösztön, mikor ezen ház előtt tébláboltam:

A méhecskét szeretem – persze távolról – és tisztelem. A mézet meg kimondottan kedvelem. És a falon látható, dimenziós méhecskék nagyon megmaradtak bennem:

Az erről készült videót itt láthatjátok:

Meg kell mondanom, hogy ennek a kis picuri anyagnak az összehozásával elég sokat pepecseltem – több okból is. Ám a nehézségek ellenére sem lehetett lebeszélni erről az összeállításról. Nehezen búcsúztam Londontól, mint ahogy a nagy szerelmünket is nehéz szívvel engedjük el, ha mennie kell.

Befejezésül küldöm nektek a plafonon látható fény szívet!!! Hát nem pompás?

Az 1. részt itt olvashatod el!

A 2. részt itt  olashatod el!

A 3. részt itt olvashatod el!

A 4. részt itt olvashatod el!

Az 5. részt itt olvashatod el!

A 6. részt itt olvashatod el!

A 7. részt itt olvashatod el!

A 8. részt itt olvashatod el!

A 9. részt itt olvashatod el!

A 10. részt itt olvashatod el!

A 11. részt itt olvashatod el!

A 12. részt itt olvashatod el!

A 13. részt itt olvashatod el!

A 14. részt itt olvashatod el!

A 15. részt itt olvashatod el!

A 16. részt itt olvashatod el!

A 17. részt itt olvashatod el!

A 18. részt itt olvashatod el!

A 19. részt itt olvashatod el!

A 20. részt itt olvashatod el!

A 21. részt itt olvashatod el!

A 22- részt itt olvashatod el!

A 23. részt itt olvashatod el!

A 24. részt itt olvashatod el!

A 25. részt itt olvashatod el!

 Üdvözletét kűldi továbbra is csak innen, Londonból

Helyesbítek: Ráckevéről

Simon Mara