Elégedetlen vagyok nagyon a beköszöntő kép minőségével, pedig annyit próbálkoztam a kis cicáról minél élethűbb fotót készíteni, de nem sikerült. Az életben sokkal, de sokkalta aranyosabb. Talán a videók jobban visszaadják hihetetlenül mozgékony, szeretetteljes lényét. Viszont Laci kisegített eggyel. Ő nem sokat kísérletezett, csak lefotózta a kis csodapókot.
Sutyi úgy jött az életünkbe, akár egy forgó szél. Hétfőn (2023. 06. 19-én) este hétkor éppen battyogtam Mayához, a masszőr „csajhoz”, amikor csöngött a telefonom. Furcsállottam, mert Laci nem szokott hívni, ha kerékpározni megy.
- Találtam egy fehér kis cicát. Mit csináljak? Nem tudom elhozni.
- Jaj, várj, megszervezem.
Két perc múlva már Mayánál jajongtam, hogy gyorsan szálljunk autóba, és menjünk a kismacskáért.
- A kocsim teljesen tropa -, mondta sajnálkozva Maya.
Elkezdtem kotorni a telefon névjegyzékben, de senki használható embert nem találtam. És miért nem a mi kocsinkat vettem elő? Beállt a derekamba a fájdalom már napok óta, az autó pedig a garázsban, ahonnan irtó nehezen lehet kihozni. Ezt csak Laci tudja. Végül is sikerült Annát, a drága tündért megdumálni, hogy azonnal száguldjunk. Hogy mi is az a „derék” história, ebben a blogban bontom ki: Kár volt megszólalnom!
Annáék ebben a napfényes, virágokkal megpakolt, kényelmes házban élnek a kis-Duna partján:
A szóban forgó kis cica – akit két napig nem tudtuk, hogy milyen nevet adjunk neki – végül is Zizi nevet kapta – mákja van veletek -, mondta meggyőződéssel Anna. Szóval ezt a kis macsekot valaki kitette az út mentén, szemben egy elég sivár „pihenő hellyel”, ahol biciklisták, autósok szoktak megállni nagy ritkán egy kicsit kifújni magukat. Nagyon nem volt jó helyen ez a kis csöppség, aminek hangot is adott. Méltatlankodott magából kikelve. Mikor haza hoztuk, neki látott bepótolni a több órás lemaradását a kaját illetően.
Itthon a nagy macskák, Manci – a fekete párdúc testű -, Poci, a szőrmelléki és Jenci, a gazdaszeretettől átszellemült, csík szemű macska pedig kitért a hitéből. Azóta feje tetejére állt a világ. Sutyi átvette az uralmat minden és mindenki felett.
A videó címe: Vonul a nagykutya. Sutyinak még óriásnak tűnik a közepes méretű kutya, Popi:
Ha ő megjelenik a színen, mindenki mellékszereplővé válik. – Ezt érezték meg a macskáink. Egyelőre hellyel-közzel világgá mentek. Néha haza jönnek, gyorsan esznek és már húznak is el a háztól terepmunkára. Sajnálom, de most egy kicsit megváltozott a helyzet. Szerintem legalább két hét kell ahhoz, hogy megint jó kis összeszokott csapat legyünk, mint annak előtte.
Sutyi – értelemszerűen – minden kényelmes helyet lő:
A macskavár értelmet nyert, hogy két héttel előtte megvettem, mintha tudtam volna, hogy nagy hasznát fogjuk venni annak:
Ha valakinek identitás problémái lehetnek, akkor ő ennek a kismacskának az van. Pár nap alatt már legalább a harmadik nevet próbáljuk fel rá, akár egy új ruhát. Most éppen (2023. 06. 30-án) Joci a tisztességes, becsületes neve. Na de, milyen az élet, október végén elvittük az állatorvos, és ott megtudtuk, hogy nem fiú, hanem lány. Ebből lett a Juci, Jucika.
A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
cuki hópehely-bearanyozza a napjaitokat
Jocit imádjuk mindannyian, pedig olyan kis nyafi-kényeskedő.