Ahogy öregszik az ember lánya, egyre gondterheltebben válogatja ki a fotói közül, melyik az, amelyik még elfogadható, közszemlére tehető? Nem csoda hát, ahogy megyek össze, egyre kevesebbet mutatok meg valómból. Végül, a 70. szülinapomat követően már csak a kalapomat fogom kitenni az ablakba.
Ezen kivételes nap alkalmából a WordPress rendszere tett egy kis kedvezményt nekem azzal, hogy egy csomó írott szöveget letörölt ebből a blogomból. Kár, mert nincs kedvem és nem is tudom visszahozni azokat a gondolatokat, amiket „papírra vetettem”. Egy biztos, nagy ajándék az élet részéről, hogy – ha nem is pontosan augusztus 17-én, hanem 2022.07.14-én – születésinapi ajándékként, kaptam egy második unokát, méghozzá egy lány unokát, Lucyt. Ez tényleg csodálatos!
Ebben a blogomban mesélem el a születés körülményeit: Londoni tévelygések (82.) Lucy megszületett, avagy mi történik délben Londonban?
És ezzel teljesen megváltozott az élet a Simon családban. Három-négy óránkénti etetés, mondjuk ez éppen nem az én dolgom volt. Folyamatosan részese voltam a család hullámzásának Londonban, amikor az apály vagy a dagály volt ránk jellemző. Tehát sosem éreztem magam biztonságban, hogy én mondom meg, kimegyek-e a házból vagy sem, lefekszem-e vagy sem és így tovább.
Közel másfél hónapig voltam „kiszolgáltatott” helyzetben, amikor magamra gondolhattam a legkevésbé. Itthon hagytam minden fontos dolgot, amely a kényelmemet szolgálja, tehát a komfort érzetem igen csak hiányt szenvedett. Viszont amiért mentem, hogy segítsek Krisztáéknak – úgy gondolom -, sikeresnek mondható, még ha néha bele is „pusztultam”. Hiába, az én rendszerem az nem a másik szisztémája. Szeretek az észszerűség mentén haladni. Viszont Londonban gyakran a tébolyodás határán jártam, mert számomra teljesen fejre állt logika jellemezte a történéseket.
Épp, ahogy próbálok valami értelmes, pozitív életérzést kisajtolni magamból, szerda este, közel 11 órakor mondja Laci, hogy csukjuk be az ablakokat sürgősen, mert itt a szúnyogirtó!!!
Hát, ez szörnyű! Mi a nyíves csodáért üzemeltetik ezt a masinát, hogy méreggel szórjanak be bennünket? Nincs egy darab szúnyog sem, még mutatóban sem, mivel ebben a folyamatos, egészségtelen, hőguta időjárásban minden – főleg amely puha testű állat – elpusztul. Hatalmas vizek tűntek el, tavak, folyók, patakok szívódtak fel, a talaj víz háztartása teljesen befuccsolt, és ekkor jönnek azzal, hogy gyéríteni kell a szúnyogokat?
Alig vannak döngicsélők, bogarak, szúnyogok. Éppen a napokban gondoltam arra, ahogy a fecskéket láttam a magasban keringeni a fejem fölött, „édes Istenem, mit tudnak ezek a csodálatos kis lények enni, hiszen nincs semmi sem?”
És akkor jönnek a szúnyoggyérítéssel? Nem, ez nem a szúnyogok irtására történt, hanem a mi egészségünk megtorpedózása volt a cél.
Na, és pont a születésnapomon…
„Bocsájtsd meg vétkeinket, mint ahogy mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek.”
A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
