Simonék félrebeszélnek (101.) Finom volt az ebéd!

Valóban sokkal kockázatmentesebb egy étteremben elkölteni az ebédünket. A beköszöntő fotó is egy híres, ráckevei vendéglő vízparti részén készült. Itt, a Horgásztanyán a környezet is csodálatos, a kiszolgálás is pompás, az adagokkal sincs semmi baj, és csak annyi a dolgunk, hogy előzőleg lefoglaljuk az asztalt, majd a megadott időpontban elfoglaljuk a helyünket.

Eki ismét hazai színekben című blogomban szintén kitértem az étteremre. Ha akarjátok, nézzetek bele.

Íme, egy kis bepillantás a szuper környezettel rendelkező Horgásztanyáról:

Otthon viszont más szelek fújnak, ha férjem rossz kedvében van, akkor még az a bizonyos sem elég jó szagú! És akkor bármibe bele lehet kötni:

• Sótlan -, állapítja meg összeráncolt szemöldökkel Laci, miután a vasárnapi ebéd első, szent  falatját megrágta és lenyelte – Hogy tudsz ilyen sótlan húst adni ebédre?
• Besóztam a karaj szeleteket, mielőtt kiklopfoltam volna azokat -, mondtam teljes lelki nyugalommal, hiszen tudtam, hogy ha Laci sótlannak tartja a kaját, lesz ott más probléma is, mert erre a hullámhosszra állt rá, akár egy hullámlovas. – Sőt -, folytatom – még a panír tojásába is teszek mindig fokhagyma port, ahogy szoktam.

Nekem kiválónak tűnt az ebéd, annak ellenére, hogy én készítettem.

Íme a menü: rántott karaj, párolt lila káposzta, az uborkasaláta egy kicsit egyébbel – pld. nagyon kevés, épp, hogy mutatóban paradicsom, lila hagyma belevágva – megbolondítva. Természetesen a kertből frissen szedett kapor sem maradhatott el.

A rizzsel (bio Basmatti a neve) nem brillíroztam, mert ezt a rizst még nem tálaltam fel soha sem eddig. Nem akartam leégni, hogy esetleg nem puhult meg eléggé. Ennek ellenére a hús a párolt káposztával és az uborka salátával teljesen komplett volt számomra. Elégedett voltam.

Laci viszont nem. Szokásához híven elmondta, hogy:

• Nem értem, miért spórolsz a sóval, amikor a nagy melegben amúgy is kiizzadjuk magunkból a sót?

Nem szóltam semmit, és magamban megállapítottam, hogy kb. öt falat alapos megrágása után már negyedszerre állapította meg férjem, akár egy megsértett gyerek, hogy nem érti, milyen ízetlen ez a hús.

• Nézd meg az interneten, hogy kell elkészíteni a rántott húst -, intézi szavait hozzám, aki (azaz én) negyven éves gyakorlattal rendelkezem.
• Látod, így kell egy örömteljes eseményt, mint azt, hogy finoman elkészített kaját ebédelünk, rossz hangulatban elfogyasztani. Szinte még a kripta ajtó nyikorgását is hallottam, és még a penész szaga is megcsapta orromat. Gratulálok.
• Bezzeg Terikével órákig el tudtál lebzselni a stégen, de a kaját összecsaptad fél óra alatt!
• Sebaj, akkor majd megyünk a Horgásztanyára.

Na, látjátok, mégis csak megtudtam, miért is van a nagy durci, a bosszú hadjárat.

Már félig elmosogattam, amikor Laci, az én Lacim ezt mondja, bekukkantva a konyhába:

• Finom volt az ebéd.

A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!