Idén, 2020 december 22-én, délben éppen ettük kis ebédkénket Lacival, mikor megjött a Posta csomagszállító kocsija. Dönci ijedten ugrott ki az asztal alól, ahol résen szokott lenni, hátha lehullik az asztalról valami finom falat. Popi viszont rögtön el kezdett ugatni, ahogy meglátta a postás autót.
Hol van már a tavalyi hó? Popi lencsevégen:
Dönci, aki mindig láb alatt van. Hogy én milyen kis méretű fotót tettem ki ide. Ebből semmi sem következik.
– Hümm -, mondtam én.
– Hozzánk jött? -, kérdezte férjem.
De nem maradt sok idő a találgatásra, mivel a duci postás kisasszony frissen kipattant a vezető fülkéből, és máris vette elő a hozzánk címzett küldeményt, a kocsi csomagtartójába rejtett Hauser grill sütőt.
– Pedig karácsony utánra ígérték, hogy meglesz -, csodálkozott tiszta szívéből Laci.
Miután bevonultunk a házba a zsákmánnyal, ezt mondta párom:
– Ez nagy meglepetés volt. Te meg akarod írni, hogy ajándékba kaptad? -, hitetlenkedett párom, aki több évtizedes együttlét után sem ismerte ki eszem járását, csípőm ringásának ritmusát.
– Még szép! -, csak úgy rikoltottam bele a szürkeségbe, hogy a kövér verebek az elszáradt tujákról felrebbentek ijedtükben. (Egyébként a verebek is jól vannak tartva a kiszórt madáreleség miatt.)
Meg kell nyugtatnom minden kedves Olvasómat, hogy vannak még csodák. Viszont azt is meg kell állapítanom, hogy ezután Bikka Manóval beszélgetve jobban kell vigyáznom szavaimra. Ugyanis pécsi barátnőmmel arról folytattunk eszmecserét még múlt héten, hogy mi fog készülni az elkövetkezendő napokban a konyha mélyén. Én teljesen gyanútlanul így reagáltam le a témát:
– Én nem fogok sütit sütni, mert a sütőm már rég nem jó, viszont majd januárban veszünk, addigra valószínűleg lemegy az ára.
Na, és erre rezonálva kaptam ezt az ajándékot pénz formájában.
Bikka Manó úgy érezte, Marának sütnie kell valamit, ha nem sütit, akkor pulykát, ha nem pulykát, akkor egybesültet, ha nem egybesültet, akkor meg valamilyen rakott csoda-finomat, valami ínycsiklandozót. Tehát a pénz megérkezésével, egy kis noszogatással ugyan, de megrendeltük online áruházban Bikka Manó által már jól kitapasztalt mini grillsütőt.
A számlámra érkezett pénzből megmaradt összeget pedig elküldtem egy irtóra lepukkant, két gyerekes családnak, akiket csak a jó Isten tart életben. Nem mindenkinek jut biztonságos, meleg otthon a feje fölé, minden nap étel az asztalára.
Ajándékozni jó, de kapni legalább annyira.
Ha módotokban áll – mindegy, hogy mit, lehet, hogy csak egy mosolyt, az is felemelő lehet javában! -, gyakoroljátok az ajándékozást és az ajándék-kapást is. Ezt életem folyamán megtapasztaltam nem egyszer, hogy egyesek képtelenek elfogadni a másiktól bármit is, amit tiszta szívből adnának neki. (Gondolom, hogy az ilyen személyek egyrészt problémáznak azon, vajon mit szólnak ehhez mások, esetleg attól félnek, hogy vissza kell adni – amire teljesen képtelenek lennének -, illetve hogy lekötelezett lesz a másiknak. Arra a variációra nem is gondolnak, hogy az ajándékot adónak örömet okozzanak azzal, hogy elfogadják az egyébként áhított dolgot.)
Mindenkinek békességes, boldog karácsonyt!
A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
