Már hetek óta nem igen hallottatok felőlem, ami nem is csoda! Nagy fába vágtam fejszémet! Majd meglátjátok, miért mondom ezt! Azt hittem, hogy mivel már nyugdíjas vagyok meg én sem leszek már fiatalabb, nyugisan élem életem itt, Ráckevén: a kiserdő, a szántóföldek és kis-Duna tőszomszédságában egy mézeskalács-szerű faházban párommal és kutyáim, macskáim társaságában. Az élet mindig okoz meglepetéseket…
Macskám, szeretett Pocim, akit két hetes kora óta neveltem, dédelgetettem, kezdetben hetekig éjszaka is felkeltem, hogy megetessem tápszerrel. Anyja voltam anyja helyett. Tudjátok, szeretem az állatokat, de Pocihoz, azaz Pocakhoz még szorosabb szálak kötnek, mivel egészen kicsi kora óta nálunk van.
Ám a napokban valami változás történt. Pár nappal ezelőtt, szilvesztert megelőző napokban azt vettem észre, hogy Poci lelassult. Már nem pofozgatja szorgalmasan a két nőstény macskát, Tüncit és Mancit. Nem akar az idegeikre menni. Ha az ő légterébe kerülnek, nem akar összetűzésbe kerülni velük, mint ahogy ezt tette már zsenge ifjúsága óta.
Aludt, aztán aludt és megint csak aludt. Nem evett, nem ivott. Ez igen szokatlan viselkedés volt tőle, mivel pontosan azért kapta a nevét, mert enni azt mindig szeretett, tehát kivívta ezt a nevet, hogy Pocak. Gondolhatjátok, mennyire csodálkoztam, vajon mi történt ezzel a kis macskával, az én kis szerelmetes cicámmal?
Óvatosan hátára fektettem, és el kezdtem simogatni, bőre minden négyzetcentijét átvizsgálva, hátha találok valami árulkodó jelet. Persze nehéz dolga van az embernek, hiszen hatalmas bundával áldotta meg a jó Isten, tehát nehéz bármire is rábukkanni, de hírtelen a mellső, jobb lába tövében egy furcsa, hosszúkás alakú duzzanatra lettem figyelmes, amely jól kitapinthatóan létezett.
- Mi lehet ez a daganat? Hiszen erről én eddig nem is tudtam, ráadásul egy fiatal macskáról van szó, aki még egy éves sincs. (Aztán, pár nap múlva kiderült, hogy a hatalmas szőre egy-két helyen annyira összeáll, befilcesedik, hogy az úgy tűnik, mintha daganat alakult volna ki, pedig ah, dehony! Viszont a betegség valós volt.)
Rögtön el kezdtem törni a fejem, hogy mit lehetne csinálni, hiszen az ünnepek alatt az állatorvosok is szabira mennek, gürcöltek egész évben eleget. Ekkor rögtön eszembe ötlött egy kolosszális gondolat. Épp a napokban jutottam hozzá egy olyan kiváló minőségű „étrendkiegészítőhöz” (persze ez így nem pontos és talán nem is helyes ez a leírás), amely nehéz betegségekből is kigyógyít, mert sejtszintű regenerálásra képes.
A gondolatot tett követte, az egyik shake zacskót kinyitottam – a fotón látható termék már közel egy kilogrammos kiszerelésben látható – , és egy késhegynyi port kiöntöttem egy kis üveg tálkába, melyet kevés vízzel kevertem össze. Felszívtam ezt a kis keveréket a fecskendőbe, ölembe vettem a macskámat, és ahogy kiskorában anno tettem, lenyomtam a torkán neki egy adagot.
Szegénynek nem is volt ereje tiltakozni, már bent is volt a gyomrában az éltető nedű. Ekkor szinte feltámadt a család kedvence. El kezdett mosakodni, ami mindig azt jelzi, hogy a macska jól érzi magát. Ezt megtettem este is. Ez után már evett is. Kiment a kertbe, tehát el kezdett élni. Pár nap alatt helyrepofoztam Pocit. Kb. egy hét múlva visszaállt az eredeti állapotába, amikor már Mancival vívták a csatájukat, ahogy megszokhattuk.
Szilveszter napján sajnos nem mentünk Lacival az év végi szilveszteri evezésre, amely mindig megmozgatja a csontjainkat, mert férjem nem érezte magát valami fényesen. Itt olvashatjátok el: Ha szilveszter, akkor buli a vízen. Én persze annyira ott szerettem volna lenni, mert én meg majd kicsattantam az egészségtől. Két hete fogyasztom ezeket a terméket – a következő blogban már többet írok ezekről -, így a különböző időjárási frontokra már fittyet hányok, és az egyre gyakorabbi és egyre nagyobb mérvű enerváltságomat folyamatos életerő váltotta fel.
Laci még csak egy napja jutott a saját, speciális készítményéhez, tehát vele kapcsolatban még nem tudok beszámolni semmi nemű változásról, de arról igen, hogy a macska egyre jobban érzi magát, egyre nagyobb aktivitással veti magát bele az életbe.
Egyébként párom rettentően negatívan állt ehhez az újszerű „valamihez”. Nem tagadta meg magát. Hihetetlen nagy veszekedés alakult ki közöttünk, mert úgy vélte, hogy „megint valamibe belemásztam, bedőltem”.
Bár különböző videókon keresztül beszámoltak mások – emberek -, hogy mennyire megváltozott az életük ezen fantasztikus termékek fogyasztásával, de ami a macskámmal történt, az mégis csak jelent valamit. Ő nem hitt semmiféle termékben.
Tudjátok, sokan mondják azt, hogy „jaj, Mara, te hiszel benne”, így persze, hogy hat. Ez egy nagy marhaság, Kedveskéim. A kifogást használók csak ezzel akarják kendőzni: nincs „kanaluk” az egészhez, hogy jobban megismerjék ezt a termékcsaládot, sőt, egyáltalán nem akarnak pénzt kidobni semmire sem.
Ugyanis az emberek nagy többségének kialakult a rutin a napi szükségletek beszerzését illetően: megveszi a felvágottat, kenyeret, sört, kávét, bort, pálinkát, cigit – aki dohányzik – a sarki élelmiszer boltban. Ezekre nem sajnálja a pénzt, ezekre mindig van, de a megroggyant egészségére nem költ, mert úgy érzi, hogy becsapás áldozata lenne. Nem hisz abban, hogy meggyógyulhat. Nem is néz utána. Ő a megszokások medréből ki nem tud nézni, ki nem tud mászni. Ő a kemikáliákban hisz.
Sokan pld. úgy gondolkodnak:
- Nem, nem veszek ettől az embertől – és persze mástól sem – ilyen terméket, mert akkor hasznot húz belőlem. Hogy is ne! Inkább belehalok, de nem. – Ez a fajta ember soha nem figyel oda, mit mond a másik, becsukja fülét, mert biztos a dolgában: tőle egy árva kanyit ki nem szednek. Ő a saját zsírjába fog belefulladni, mert nem volt nyitott a változásra. Nem ellenőrizte a kapott információkat.
- Van, aki egyszerűen imád kekeckedni. Ő pld. ezt mondja: „az interneten annyi csalás ütötte fel a fejét, okosabb embernek ismertelek, Mara. Komoly professzorok, ismert emberek nevét használják fel, hogy kamu gyógyszereiket reklámozzák, miközben ezek a személyek nem is tudnak róla.”
- Erre én: „Igen, tudok erről, ám amit én megismertem, nem interneten keresztül ismertem meg, hanem hús-vér emberek által, akiknek megvannak a saját igaz sztorijaik.”
- Nem hallottál olyanról Mara, hogy betanítják őket, mit kell nekik mondani, és akkor a külső szemlélő azt látja, mennyire hatékonyak ezek a termékek?
- Nekem megáll az eszem, hogy egyesek ennyire negatívak, nem is szabad erőfeszítést tenni meggyőzésük megváltoztatásába, mert falba ütköznénk. Elképesztő, hogy egyesek mennyire bizalmatlanok. (A következő részben egy kissé jobban kifejtem, amit én tapasztaltam szűk környezetemben.)
Ahogy ismerem magam, ezt a témát nem fogom annyiban hagyni, és természetesen megadom a koordinátáit ennek a nagyszerű élet-megfiatalító, életminőséget adó termék családnak. Aki kíváncsi vagy sürgeti valamilyen, már kialakult betegsége, annak átadom a pontos információkat privátban.
Bízhattok bennem, a folytatás nem marad el! Itt a folytatás, amely ettől kezdve az új kategóriában fogom megjelentetni:
Ganoderma=életerixír (2.) Már megint olyan kis nyanya vagy!
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
