Épp a napokban volt telehold, amely több, éber hajnalon keresztül kissé meggyötört. Szinte – azt is mondhatnám – ennek utóhatására bányásztam elő ezt a verset.
Hónap: 2019 július
Vasárnap délután elkarikáztunk férjemmel Lacházára sárkány-evezni, ám a szeszélyes időjárás áthúzta számításainkat. Nem baj, az evező társainkkal jót dumáltunk, majd visszakarikáztunk meleg otthonunkba, ahol Poci cica és a többiek vártak már bennünket.
Furcsa szerzet az ember: néha elrepül a lelke valahová, ahová már nem is tudja követni. (Ekkor kell szabadságra menni, ha megtehetjük.) Ám egyszer csak megint birtokba vehetjük belső énünket, mintha nem is történt volna semmi, csak egy kis időutazás.
Még valami: Nézzétek meg, hogy érthető-e, különböző örömforrásokról beszélek, hiszen pont az volt a célom, hogy az apró örömök is akkumulálhatnak bennünket. (Férjem szerint érthetetlen, hogy az első részben még az uncsiról beszélek, a 2. részben pedig már a legkisebbik macskámról…
