Erősen gondolkodtam, hogy ezt a fotót közöljem vagy nem. Bizonyos típusú emberek annyira szeretnek – szinte már betegesen – mindent félreértelmezni. Pedig ez nem szól másról, mint a két földrész női képviselőinek a találkozásáról.
Még mielőtt bárki felhördülne az emberi jogok megsértése miatt, biztosíthatom az illetőt arról: előtte megkérdeztem a muszlim nőt, hogy lefotózhatjuk-e, aki beleegyezett. Sőt, annyira, hogy utána meg is nézte a rövid videót, amiből kivágtam a beköszöntő fotót, és ami tetszett neki. Ennek én szívből örültem.
Egyszerűen nem hagyhattam ki. Ráadásul kinek jutott eszébe ez a téma? Nem hiszitek el! Az én drágalátos páromnak! Rögtön felnéztem rá! Látjátok, még egy férfinak is lehetnek jó elgondolásai!
Én ha idegen országba megyek, lehetőleg nem nézek videókat, nem olvasok az ország dolgairól, csak nagyon felszínesen, amennyire muszáj. Hogy miért? Mert szeretek magam rácsodálkozni a furcsaságokra.
Külföldre menni (ha még nem jártam ott soha) olyan, mint amikor számomra még teljesen ismeretlen étel különlegességgel barátkozom. Be kell kapcsolnom az ízlelő bimbóimat. Majd én megmondom, hogy tetszik vagy nem. Ne mások nyilatkozzanak helyettem.
Ha hazajövök, utána elképzelhető, hogy utána járok egy-két témának. Ez persze nem biztos. Elsősorban a benyomásokra vagyok kíváncsi, hogy az a város vagy maga, az ország mit vált ki belőlem.
Szóval Laci által, aki jóval alaposabb ember nálam, videókat nézünk meg Dubajról, amelyekből pld. megtudhatjuk, hogy mivel muszlim ország, nem szeretik, ha a nők fedetlen karokkal, lábakkal, mellekkel közlekednek. Erre a másik videóban egy megnyerően fiatal ember azt állítja, hogy ne higgyünk az óvatos duhajoknak, a nők nyugodtan flangálhatnak a megszokott szerkóikban. Viszont ott sántít a történet, hogy ő férfi, tehát nem tudhatja, hogy egy alig ruhás fiatal vagy akár idősebb hölgy milyen inzultusoknak lehet kitéve (esetleg).
Már előre sajnáltam magam, hogy a kellemes, nyárias időjárás ellenére állig begombolkozva fogok járni, de hála Istennek (most már itthon írom ezeket a sorokat) tényleg szó sem volt erről.
Vagyis csatlakozom azokhoz, akik azt mondják: a dubai vendéglátóink kedvébe járnak az európai nőknek, amikor nagyon bölcsen nem várják el a közterületeken, hogy teljesen bebugyolálva közlekedjünk. Természetesen imahelyeken egészen más a helyzet.