Hála Istennek, a több napja tartó náthának, tüsszögésnek, szörcsögésnek vége. Ennek örömére már tegnap este egy jó kemény edzésen vettem részt Magdikával itt, Ráckevén, Claudiánál. Ma reggel meg ünnepélyesen elkezdtem a reggeli, szokásos futásomat. (Szegény Dömét, Balázs kutyáját azonban nem vittem magammal, mert akkor lőnének a sportszerű futásomnak.)
Aztán gyorsan törtem diót az apró testű madárkáimnak, és amikor oda vittem az etetőbe, hogy beletegyem a csemegét, elcsodálkoztam, mert a tegnapiból is maradt, ami nem jellemző rájuk. Vajon mi történhetett? Mindegy, ezzel jelezték, hogy már nem kell a segítő közreműködésünk. Megkezdődött számukra is a tavasz. Így van jól.
Egy hirtelen gondolattól vezérelve a báránybunda lepedőmet levittem napoztatni az udvarra. És csak ágyneműt akartam cserélni, de a videóból is láthatjátok, akkora felfordulást produkáltam pár percen belül…
(Amire a ruhafogasokat felaggatom, az egy spéci ablaktisztítónak a tartó rudja egyébként.)
A videóból – remélem – lejött nektek: nem szabad túl-stresszelni a dolgokat, mert az immunrendszerünk meggyengítéséhez vezet, még ha időlegesen is.
Amikor úgy tűnik, minden összeomlik körülötted, ekkor kell elszakadni a valóságtól, és egészen más röppályára helyezkedni. Tehát mindent itt hagyok a macskáimra, én pedig elmegyek Terikéhez kávézni.
A munka megvár!
A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
Tetszett a szitú ! Nagy szerencse,hogy van egy Terike nevű mentő angyal a közelben,no és,amíg kávézol Laci főzi az ebédeteket!Ez igen!