Simonék félrebeszélnek (43.) Tevőleges boldogság, avagy kezdj el táncolni

Az idei, 62. évi születésnapom (2016. 08. 07.) tele volt hangulati elemmel. S miért? Mert belecsempésztem. Egész nap mosolyogtam. Először azért, mert a Facebooknál letiltottam hetekkel ezelőtt a születésnapi dátumot. Nem szerettem volna megint abba a hibába esni, mint tavaly: több mint száz jó kívánságra válaszolgattam egész áldott nap és éjszaka.

Ám, hogy milyen az ember! Kora délután rám tört: hülye vagyok én? Egy évben egyszer van szülinap. Nem többször! Ki kell élvezni.

Ekkor nagy hévvel visszaállíttattam a dátumot, amit egyébként soha, de soha nem tagadok le, nem „szépítek”. Bár meg kell jegyezni: annak ellenére, hogy titkosítottam a dátumot, mégis sokan írtak nekem privi üzenetben. (Nem értem, hogy van a rendszer!)

És nagy meglepetésemre olyanok is elárasztottak szeretetükkel, akik egyébként rám sem rittyentenek év közben. Lehetséges, hogy azért fél szemmel figyelik az ügyködésemet, a bukdácsolásomat, hogy legyünk egy kicsit természetesek. Nem kell karót nyelni, ha fotó készül rólunk! Vállaljuk fel ráncainkat és nyers mibenlétünket is.

Mindig érzem, ha videót készítek: az kész őrültség, de egy belső kényszer hajt, hogy megtegyem. Ez most sem volt másképpen. Pontosan a 62. szüli napomon készítettem egy videót, amikor Laci evezni ment.

Nyakkendőket használtam fel az elasztikus, hurkaszerű „ruhám” díszítésére. Természetesen az nem ruha volt, hanem csak egy anyag. Ennek nincs szabása, ami kellően finomítja az alakot, és ahol kell, pedig hangsúlyoz, tehát kimondottan előnytelen. Természetes hiúságomból kiindulva, erősen gondolkodóba estem, hogy közplénumra kell-e bocsájtanom a videót.

Aztán úgy gondolkodtam, ha már eddig is minden hülyeséget megtettem, ami nem előnyös színben tüntetett fel, akkor ezt is bevállalom. Elvégre a Táncolni otthonról csoportomat is pont azért hoztam létre, hogy az a sok depis ember – én is közéjük tartozom néha – egy kicsit összeszedje magát látva, hogy valaki mekkora nagy tinó!

Igen, tartani kell magamat az irányvonalhoz. Sajnos nem tehetem meg, hogy a kényelmesebb vonalhoz tartozzak. Ebben a tömeg irányzatban csak a szépet, a kirakat boldogságot mutogatják. Én pedig a tevőleges boldogságra szavazom.

Ha le vagy eresztve, akkor kapcsold be a Petőfi Rádiót vagy mit tudom én, honnan szerezzél talp alá valót, és kezdjél el táncolni…

A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!