(A kép címe szabad fordításban: olyan életünk lesz, amit kihozunk belőle.)
Az ember elvágyódik. Így van legyártva. Érdekes figurák vagyunk mi, emberek! Sosem jó, ahol éppen vagyunk, amik vagyunk, mindig valami olyasmin törjük a buksinkat, ami még nincs meg.
Úgy gondoljuk, hogy ha nem lennénk például otthon, hanem – mondjuk – a tengeren túl, valahol egy napfényes öbölben lennénk éppen azokban a percekben, biztosan boldogok lennénk.
Nem! Jelentem: téves képzet. Elcsépelt frázis, de ismételendő: magunk elől elbújni egy lakatlan szigetre, esetleg az óceán fenekére, annyira felesleges erőlködés.
Bár erre meg nyugodtan mondhatjátok, hogy szívesebben vagytok boldogtalanok egy láblógatós, pálmafa alatt, mint a beton dzsungelben.
Pld. itt?
Bárhol vagy, a hülye, zsizsi gondolataid benned nyüzsögnek. Ezek a gondolatok határozzák meg, miképpen érzed magad, mennyire vagy a jelenben.
És – képzeljétek el! – ahogy eszem a zabkásámat, kedd reggel lévén, egy rőzseláng-szerű (olyan úttörő táboros jellegű, Mint a mókus fent a fán című nótára lépkedő) gondolat hasított belém. Melyik variáció a jobb?
- Kapsz az élettől nagyon jót, amitől seggre ülsz a csodálkozástól, de az igen rövid ideig tart.
- Nem kapsz ilyen fantasztikumot (mert dögletesen megfutamodtál), viszont a szürke, fásult egyhangúságodat nem váltja fel hatalmas fenékbe rúgás sem!
Ez onnan jutott eszembe, hogy már unom a mézet, amit nyakló nélkül ettem az utóbbi napokban, hogy magamat kivakarjam a vírusok markából. Helyette kókusz dzsemet kevertem a zabkásámba, ami irtó édes. Naná, a nagy része tömény cukor (sicc!) Összekevertem ezt a tömény masszát a natúr zabkásával, ám megszűnt töményen édesnek lenni, viszont így meg nem boldogít.
Ti döntsétek el, hogy melyik a jobb variáció, a dög unalom – mélyrepülés nélkül – vagy oxigénsátor (két személyes), ezt követőn pedig jeges borogatás.
Mára ez a szent tanításom, amely elhagyta a klaviatúrámat!
Bocs! Megyek Monopoly társasjátékozni a Daniékkal!
Fontos!
Ha bemész a KATEGÓRIÁba, 30 téma között válogathatsz!
