Én csak a magam nevében tudok beszélni. Nem mintha nem ismerném jó pár nő társamnak az életét. Ismerem múltjukat, álmaikat.

Hogy nőnek születtem, valószínűleg nem a véletlen műve. A lélek, amely a testemet választotta gyakorló pályának, előző életében megfutamodott bizonyos feladatok elől. Most kellett neki vezekelnie az én alakzatomban.

Persze én ezt nem így fogom fel. Nőnek lenni kiváltság. Higgyétek el, életemet úgy is el tudnám mesélni – miközben az igazságokat vágnám a fejetekhez -, hogy mire (csak) a közepéig eljuttok, már lenullázódtok, annyira horrornak hatna. Viszont úgy is el lehet mondani, hogy megszaggassátok Adidas trikótokat, a sárga irigység öntsön el benneteket. Minden nézőpont kérdése.

Mindig a kivételezett emberek kapják ki a kivételezett feladatokat. Egy férfinak kevésbé van esélye anyává válnia. És ennél a lényeges különbségnél egy kicsit letanyázom. Előveszem piritott szotyolám, és miközben köpködök magam körül, és már úgy néz ki az asztal, ahol a laptop-om van, mintha egy madárházban lennék, elmondom nektek a frankót, hogy mitől nő a nő. Ha akarjátok, ha nem! Most lépjetek olajra, míg a véres jelenetekkel nem jövök elő.

Egy, kettő, három! Uccu neki!

A női ösztönök minden nőbe be vannak kódolva, amelyek kellő időben előbújnak, mint fagyos földből a harmatos hóvirágok. Meglepődsz rajta, mivel még 24 éves korodban úgy néztél a gyerekekre, olyan idegenkedve, mivel idegesítőnek tartottad csérogásukat, mint valami, két lábon járó zajládákra. Ám 26 éves korodban egyszer csak arra ébredsz, hogy gyereket akarsz.

Persze akkor baj van, ha úgy akarsz gyereket, hogy megtermékenyítő személy se távol, se közel. Én ezt a problémát simán kipipálhattam. Én, mint tárgyas eset, alannyal rendelkeztem férjem, László személyében.

Gyönyörű a terhességi időszak, a várakozás fantasztikuma. A szülés, tehát jól figyeljetek, maga a szülés, az rémálom. Igaz, abban a nyolcvanas években „vigyázállásban” kellett szülni. Én marha egy perces fájásokkal jelentkeztem a nővérkénél, és attól kezdve 5,5 órán keresztül meztelenül feküdtem vigyáz-fekvésben. Nem lehetett megmoccanni. Aki azt kitalálta – természetesen férfi volt. Annak ellenére, hogy 5,5 órán keresztül átkokat szórtam csendben összeszorított – akkor még tökéletes egészségnek örvendő – fogazatomon keresztül, mihelyst megszültem, az olimpiai győztesek mámora öntött nyakon. A felsíró csecsemő sírásánál – aki belőlled pottyant elő – szebb hang nincs a világon.

És a szülő ágyon, melyen kitoltak a szülő szobából, el kezdtem sajnálni a férfi nemet, hogy ilyen eufórikus fantasztikumot soha nem élhetnek meg. Ebből következik az ő faramuci hozzáállásuk sokmindenhez és ember társaikhoz.

Tehát a természet csodájának létrehozásában vagyunk eszközök, kibérel bennünket a természet, élő mókus odut csinál belőlünk. Aztán jön a gyereknevelés szépsége és nehézsége, a család összetartása, a különböző típusú családtagok közötti nézeteltérések elsimítása. Eközben te, mint nő, mint ember létezel. Nekem ne mondja senki sem, hogy egy nő csak azért született meg, hogy anyává legyen.

Persze van ilyen is. Átéli, hogy nem jön össze a második gyermek, mint ahogy én is átéltem. Három hónapra elment a magzatom, ami pedig milyen hatalmas bizakodással töltött el. A kórházba berongyolva nem tudtak semmit sem tenni az orvosok. Vérözönben ment el a bébi lurkó úgy, hogy meg sem érkezett. És ha nincs szerencsém, és nem az én orvosom van akkor ügyeletben, simán hagynak elvérezni, mert az osztályos főorvos azt mondta, ej, ráérnek még másnap foglalkozni velem… De a lényeg ez: megtudtam, mivel átéltem, hogyan lehet valakit úgy megsiratni mélyről jövő, megállíthatatlan zokogással, hogy még meg sem érkezett.

Ha nem én élem át, akkor azt mondom, hogy az a nő csak megjátssza magát. Egészen addig, amíg nem született meg fiam, azt hittem, hogy azok a kismamák, akik toligálják a kis babucijukat a babakocsiban átszellemült képpel, csak „úgy tesznek, mintha”… Aztán megszültem, és tudtam, hogy miért olyan szüzi fejük van az anyáknak. Az anyaság glóriája lebeg a fejük felett.

Életem delén megéltem, mit jelent a méhen kívüli terhesség. Akkora fájdalmaim voltak, hogy az utcán le kellett ülnöm az útpadkára, mert a görcs leterített. Nem tudta megmondani az orvos, miért törnek rám a rosszulllétek, csak mikor már az utolsókat rúgtam, rohant be velem férjem a kórházba és azon mód, sürgősen a műtőbe toltak. Laci is orvosi kezelésre szorult a rémülettől, amikor rám nézett. Miután lóhalálában megműtöttek, derült ki, hogy megint meghiusult a második gyermek utáni vágy.

Egy férfit nem vágnak fel azért, mert méhen kivüli terhessége van, és csinálnak belőle zsebi babát, elvágják a has alját, és örök mementóul ott szerepel az „étlapon”, ez sem volt az igazi. A szülés sok mindent kihozhat egy nőből, különböző betegségeket, problémákat, pld. inkontinenciát, de nem akarom most felsorolni, mert hosszú lenne a lista.
A nő tudja, hogy mivel jár egy gyerekszülés, és vállalja. Vagy 2. verzió: a nő sejti, mivel jár egy szülés, és nem vállalja. Nem vállalja, hogy eldeforámlódik a teste, mert hiszi a balga, hogy a szépség örök. Nem, a szépség nem örök. Ha az emberi értékek kibontására startolunk, többre jutunk.

Ahogy mondom, egy nő azért született meg, hogy a női küldetését teljesítse, hogy belső odujából csodálatos kis élőlényeknek adjon életet. Ez felfoghatatlan csoda!

Viszont nem élhetünk ebből életünk végéig, hogy mi anyák vagyunk, és ezért követelően döngetjük a mellünket. És ott is maradunk a vasalló deszkára támaszkodva. Persze csak a magam nevében beszélhetek megint. Mert akkor soha sem lenne vége.

Amikor megkérdezték tőlem kiskoromban, hogy mi akarok lenni, azt mondtam, hogy meg kell tudnom, miért születtem meg.
Valóban nagy feladat. Ez persze nemcsak nőkre érvényes, de a féfiakra is. A férfiak mindig el akarják nyomni a nőket, mert félnek tőlük, félnek lézeres látásmódjuk miatt. Félnek attól, hogy a nők beleéreznek dolgokba, az összefüggésekbe, amikről nem is beszélnek. Igen, mert a nő annyi mindenen átmegy, amin a férfiak soha sem, hogy az empátia készsége százszor jobb a férfiakénál.

De ahogy mondom, a nő nem azért jött a világra, hogy CSAK anya legyen. Az érzékenységénél fogva az a nemes feladata, hogy ezt a cizellált lelkületét az élőlények szolgálatába állítsa. Ez a feladat kitölti életét és egyre magasabb és magasabb szinten teljesíti küldetését.

marasimo@gmail.com

A Facebook-on itt veheted fel velem a kapcsolatot!

És ha barangolni akarsz blogom lankáin, 

VÁLTOZIK A blog HELYSZÍNe,

Az új LINK A NAPOKBAN VÁLTOZIK MEG ERRE:

 https://simonmara.com

(Egy kissé lusta vagyok a haladás útján tovább mennem. Nehéz az embernek a komfort zónáját elhagynia. Hallottatok már ilyesmiről? Pedig nem ártana csipkednem magamat!)