Az I. kötet átadása

Természetesen azt akartam, hogy „közös gyermekünkről”, az első verses kötet megjelenéséről múzsám is hírt kapjon. Ennek legegyszerűbb módja, ha a lábához helyezem a „zsákmányt”,

akár egy jól beidomított, hosszú, lelógó fülű vadászkutya, amikor a levegőben lepuffantott foglyot a gazdihoz elviszi.

Semmi nem lehet akadály, akár úttalan utakon is átcsörtetve,

lógó nyelvvel, de a lehetetlent is megkísérlem, hiszen a

„vadászkürt” megszólalt. Telefonon bejelentkeztem a szépségszalonba szoláriumozni.

Péntek, 13-a volt, de ez már csak akkor tudatosult bennem, amikor csütörtökön azon rágódtam, hogy vajon mi jöhet közbe a könyvátadási

procedúrának. Például kiönt a Duna, és ártérré nyilvánítják at a

területet, vagy ki sem nyitják a szépségszalont. A legnagyobb megkönnyebbülésemre azonban nem merült fel semmi probléma.

Kora tavasz volt, fújt a szél, ami össze-vissza kuszálta a rövid hajamat. Egy szokásos kendőt kötöttem a homlokomra – mely mindkét fülemet is takarta -, mert ha nem  vigyázok ilyen formán magamra, akkor vagy megfájdul a fejem, vagy pedig a fülem.

Nagy lendületemben tovább mentem, és vissza kellett hátrálnom, mert rosszul lőttem be a szolárium bejáratát. (Ez egyébként mindig is jellemző volt rám egész végig, hogy akárhányszor találkoztunk, én

mindig elmértem magamat. Nem vettem észre vagy a találkozó pontot, vagy a személyét, mint aki egészen más dimenzióban van.

Beléptem a helyiségbe, szinte a szél szárnyán berontok, és mit látok: Márk ott állt a pultnál, pont a bejárattal szemben. Szinte a karjaiba

futottam.

A lélegzetem is elállt. Erre nem számítottam. Nem nagyon tudtuk kikerülni egymást. A platina szőke fiatal hölgy megkérdezte, be

vagyok-e jelentve.

– Persze – csak tömören, abból baj nem lehet, intettem magamat nyugalomra.

– Várnia kell pár percet – fuvolázta kellemes hangon a fiatal bádog anyu.

Leültem a helyiség legtávolabbi zugába, nem akartam esetleg bármi kellemetlenségbe sodorni Márkot. Oda jött hozzám, és barátságosan

köszönt, ekkor már nem játszhattam a messziről jött idegent.

– Te mit keresel itt? – nézett le rám fentről a szeretett lény.

– Itt van tárgyalásom nem messze, és egyúttal jöttem egy kis tavaszi szoláriumra.

Ekkor oda rongyolt a vendégkönyvhöz, és láttam, hogy saját szemével akart meggyőződni a bejelentkezésem valódiságáról. Mohón leste a beírásokat, mire a nevemmel szembesült, ekkor felém fordult:

– Szerencséd van, hogy most jöttél, és még itt találtál, mert nemsokára elmegyünk a feleségemmel a városba.

– Látod, így kell ezt csinálni. Csak egyszer jövök, de akkor egyenesen rád zuhanok. Egyébként hoztam neked egy verses kötetet, ami nemrég

jelent meg. Dedikáljam?

– Nem lehet kérdés. Nélküle nem sokat érne. Vidd haza, és gondolkodj azon, hogy mit fogsz beleírni. – Egy kicsit beleolvasott, és ezt mondta:

– Nagy dolog, ha valakinek megjelenik egy verses könyve. Ez nem semmi.

– Szerintem is. Egyébként a dedikáláshoz nem kell nekem sok idő, de tény, hogy nem is akarom elkapkodni sem. Bemegyek szoláriumozni, közben megálmodom.(Csak utólag gondoltam arra, hogy mekkora marha voltam, hogy nem hallgattam rá, mert akkor egy randevúval beljebb lettem volna!)

Ezzel behúztam magam mögött a függönyt. Láttam, hogy ha bizonyos helyre állok, akkor a fényhatások következtében árnyjátékot

lehet játszani. Nem hagyhattam ki. Miután anyaszült meztelenre vetkőztem, lefeküdtem a fémes fényben megfürödni, de dobogott a szívem. Behunyt szemhéjamon keresztül is őt láttam. Feszültem, mint

az íj. A zene üvöltött a fülembe. Ki a csuda találta ki, hogy erre van szüksége a kedves vendégnek, ha szoláriumozik?! A függönyön

keresztül ki is szóltam, hogy – ha lehetséges – halkítsák le, mert rohadtul idegesít. Pár perc múlva felkeltem nagyon csendesen és

kikémleltem a résen. Márk lázasan tárgyalt a fiatal egyen-fruskával.

Nagyon komoly volt az ábrázata, de fogalmam sem volt, miről szólt a

diskurzus…

A folytatás nem marad el…

A beköszöntőt itt olvashatjátok el!

Az 1. részt itt olvashatjátok el!

A 2. részt itt olvashatjátok el!

A 3. részt itt olvashatjátok el! 

A 4. részt itt olvashatjátok el!

Az 5. részt itt olvashatjátok el!

A 6. részt itt olvashatjátok el!

A 7. részt itt olvashatod el!

A 8. részt itt olvashatod el!

A 9. részt itt olvashatod el!

A 10. részt itt olvashatod el!

A 11. részt itt olvashatod el!

A 12. részt itt olvashatod el!

A 13. részt itt olvashatod el!

A 14. részt itt olvashatod el!

A 15. részt itt olvashatod el! 

A 16. részt itt olvashatod el!

A 17. részt itt olvashatod el!

A 18. részt itt olvashatod el!

A 19. részt itt olvashatod el!

A 20. részt itt olvashatod el!

Más, egészen más:

Sokan nem értik, miért blogolnak egyesek, pld. én. Minimum két dolog vezérel, egyrészt mert imádok közölni, másrészt az online marketing a pénzszerzés egyik igen speciális eszköze. Ha nem figyelek oda, még végül megtanulom, hogy lehet az interneten pénzt “csinálni”.

Simon Mara

marasimo@gmail.com

Skype elérhetőség:

simon.mara2

A Facebook-on itt veheted fel velem a kapcsolatot!

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted! 

S utána tedd a kezedet a szívedre…

Telefon számom: 06-20-9287-353